Éjszakai csetelés okos városról, színről, párbeszédről

Pánczél Petra szerkesztő, újságíró nemcsak tervekről, hanem színekről, kontrasztokról és a nyírfa nedvéről is beszélgetett vele.

Interjú Bálizs Andrej főépítésszel

Pánczél Petra: A városban emlékeim szerint a Madách utcai „pixeles házak” kapcsán ismerték meg a neved. Hogyan emlékszel vissza erre? Honnan jött az ötlet akkor?

Bálizs Andrej: Jó emlékkel gondolok vissza a folyamatra. Nem volt nagy „evolúciója” a tervnek. Az erkélyen tettem-vettem és a szomszéd ház falán a vakolat repedéseire lettem figyelmes. Ez kirajzolt egy olyan rasztert, ami az esetlegességről és a szerkesztésről szólt - számomra. Innen csak apró lépés volt, hogy a „camouflage” a tízemeletes-házon megvalósuljon. A lakóközösség elfogadta (kis többséggel) aminek örültem, hiszen itt lakom.

P.P.: Azóta már a hivatali munka sem idegen Tőled. Nagykanizsai építéshatósági osztály, aztán kormányhivatal...

B.A.: Az előbbi csak egy fél éves munka volt, amit a tapasztalatszerzés miatt tartok ma is fontosnak. Aztán kormányablak-tervezés jött, ami egy másfél éves kanyar volt. Utána egy újabb másfél évig a Járási Hivatalnál dolgoztam, onnan kerültem bő egy hónapja az önkormányzathoz.

P.P.: Van meghatározó stílus az életedben, már ami az építészetet illeti, és ami a főépítészi munkára is kihathat?

B.A.: Stílus terén inspiráló volt számomra az egyetemi légkör: építészetileg is változatos volt – még a kollégiumi épületek is külön korszakokat képviseltek – és egy természetvédelmi területen található a campus. Konkrétumot nehéz mondani, mert a stílusokkal most az a helyzet, hogy építészeti léptékben drágák.

P.P.: Bővebben?

B.A.: A mostani építészet legtöbbször főleg kompromisszumokról szól, mert szűkösek az anyagi lehetőségek. Szerintem egy építésznek mindig a környezethez kell igazodnia, és ebbe beletartozik a financiális rész is. Nem jó, ha valaki nagyon ragaszkodik az álmaihoz, mert ha végül mégsem sikerül azt megvalósítani, az nagyon fájó, elkeserítő dolog. Tapasztalatból tudom. De izgalmas feladatoknak azért szívesen állok elébe!

P.P: A város főépítészének lenni elég izgalmas felkérés volt?

B.A.: Igen, hiszen sok új dolog készül, szabályozások éppúgy, mint projektek. Például új Településképi Arculati Kézikönyve lesz a városnak egy kormányrendelet értelmében. Ennek előkészületi munkái zajlanak éppen egy ütemtervnek megfelelően. Ez egy "műfaj" lesz az építés szabályozásában. Én is kíváncsian várom a végeredményt.

P.P.: Akkor még nem lehet tudni, hogy milyen lehetőségei lesznek az önkormányzatnak az új szabályozással?

B.A.: De, azért már látszanak a körvonalak.  Például bekerül a reklámfelületek szabályozása, de a színeké is, ha ezt szükségesnek látjuk. Ezenkívül utcabútorokról, buszmegállókról, szeméttárolókról is rendelkezhet majd az új jogszabály. Persze mindezt "társadalmasítani" kell. Különböző fórumokon szólítjuk majd meg a város lakóit.

P.P.: Vagyis intenzívebb lesz a párbeszéd az itt élők és az önkormányzat között?

B.A.: Igen, az új partnerségi rendelet hatályba lépése után megnyílik ez a csatorna is. Szükségesnek is érzem. Bár sok esetben
biztos nem lesz egyszerű összefésülni a különböző véleményeket. De ez is egy kihívás, egy szép feladat. Főépítészként egyébként legfőbb feladatomnak azt tekintem, hogy a készülő projektek jó formanyelvvel fogalmazódjanak meg. Ami szintén párbeszéd során formálódik.

P.P.: Milyen beruházások várhatók Zalaegerszegen a jövőben, amihez kell a "jó formanyelv"?

B.A.: A Mindszenty Zarándokközpont izgalmas lesz, szép terekkel, modern vonalvezetéssel. Újraépül az uszoda is, 50 méteres versenymedencével és rengeteg kiegészítő funkcióval. Aztán ott vannak a Sportcsarnok és az Alsóerdő fejlesztésének tervei is, hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki. De a Vizslapark is nagy változások előtt áll. Viszont türelemmel kell lennünk a beruházásokat illetően, mivel több projekt fogja fedni egymást időben. Ugyanakkor, ha minden jól megy, ez az elkövetkezendő pár év történelmi lesz a város életében!

P.P.: A Mindszenty-központ terveit már most sok kritika érte amiatt, hogy nem illik a történelmi környezetbe.

B.A.: Azt azért be kell látni, hogy napjainkban már nem lenne hiteles hasonló stílusban építkezni, mint amilyen a Göcseji Múzeum, vagy a környező régi épületek. Ilyenkor egy építész a kontraszt adta lehetőségekhez tud nyúlni. De megjegyzem: még nem "kérgesedett ki a homlokzat", vagyis nincs végleges terv. Kompromisszumra törekszünk, egyeztetjük az álláspontokat, természetesen javító szándékkal. Felelősséget érzek azért, ami megépítésre kerül. Próbálok a tartósság, célszerűség, szépség jelszavak mentén dolgozni.

P.P.: Az előbb szóba kerültek a színek. Úgy néz ki, hogy a sárga korszak után most a rózsaszín jön a városban. Lehet ezen változtatni?

B.A.: Alapból nincs bajom rózsaszínnel. Persze a homlokzatszínezés más kérdés. A színekkel lehet takarni ezt-azt, de a formát nem.

P.P.: Ettől még lehetne változatosabb dolgokat kitalálni: minták, színátmenetek, több merészség...

B.A.: Persze. De ez is pénzkérdés. A merészség meg úgy látom, sokszor feszültséget okoz. Minden ember más-más ízlésű. Lehet, hogy lesznek majd színkódok, amit mankóként lehet használni. Még kiforróban van a dolog, hogy az új szabályozás mit enged majd e téren.

P.P.: Sokszor hallani mostanság okos városokról, meg fenntartható városokról. a 21. századi elképzelésekből mi lehet Zalaegerszegen realitás?

B.A.: Kulcsszavakat mondok: Smart City program, elektromos töltőállomások, freeWIFI!, okos kukák - még ha ez furán is hangzik.

P.P.: Ez utóbbi mit tud?

B.A.: Szenzorok vannak benne, így jelez az üzemeltető felé, ha már nem tudja tovább tömöríteni a szemetet.

P.P.: A közterekkel mi a helyzet? Hogy lehet élhetővé és egyszerre modernné tenni egy városi (közösségi) teret?

B.A.: A cél az, hogy zöldebb legyen a város. Ahová csak lehet, oda zöldet teszünk. Épületek teteje is szóba jöhet. Híve vagyok a zöldtetős megoldásoknak.

P.P.: Ha már zöld: hogy állsz a nyírfával, illetve annak nedvével? Csak azért kérdezem, mert nemrégiben létrehoztál egy Facebook-csoportot Virics People néven.

B.A.: Székelyföldön hívják a nyírfából kicsapolható nedvet viricsnek. Ez egy nagyon értékes ital. Viszont egy évben egyszer gyűjthető csak, és mindössze három hét áll ehhez rendelkezésre. Megtanultam a csapolás technikáját. Nagy dolgokra, eszközigényre nem kell gondolni: aksis fúró, tölcsér, PET palack, szívószál, madzag. Az utóbbi pár év alatt sikerült "megfertőznöm" pár embert is a környezetemben, nagy örömömre. Erre szerveztem most egy kampányt. Egyébként az érdeklődésem folyamatos a gyógynövények iránt. Így leltem rá 4-5 évvel ezelőtt a nyírfalére, mint a népi gyógyászat egyik legjobb nedűjére.

P.P.: Ha a nyírfa után azt mondom: bálna? Illetve Bálnás-ház? Éppen a városháza szomszédságában van. Lesz, aki egyszer kiszínezi az épület erkélyének bálnáit?

B.A.: Ez eredetileg Monok Balázs művész-tanár ötlete volt és azóta is szimpatikus gondolatnak tartom. Már az előbb beszéltünk a kontrasztról. Hát, a városháza mellett ez pont jól működne: játékossággal kompenzálni annak szürkeségét. Amúgy magára a városháza épületére is ráférne a felújítás, elképzelések vannak is, de egyelőre nincs forrás. Több ilyen pontszerű fejlesztés a belvárosban kihathatna a környezetre, a város szövetére is.