A cigánykerékben kapta első zalaegerszegi szerepét

 Beszélgetés Támadi Anita színművésszel

Köztük van Támadi Anita, akit talán az évad utolsó darabjában, a „Tanulmány a nőkről” című zenés vígjáték Balogh Sándornéjaként zártak szívükbe a nézők. Vele beszélgettünk a Zalaegerszegen töltött első két év mérlegéről. 

- Nehezen indult. Kijöttünk az egyetemről, volt már gyakorlatunk, volt szerződéses helyünk és leállt a kulturális élet. Törölték az első szerepeimet, minden tolódott, elmaradt. Nehéz időszak volt.

- Gondolom ez különösen rossz érzés lehetett, mivel nem vezetett egyenes út a színész diplomához.

- Harmadjára vettek fel a színművészetire. Közben kommunikáció- és médiatudomány szakon tanultam. De a színjátszás itt is része volt az életemnek, színjátszókörön keresztül. Majd a Pesti Magyar Színiakadémiára jártam és végül Cseke Péter osztályában végeztem Kaposváron. Eleinte Kecskeméten játszottam, majd 2021-től jött Zalaegerszeg, elsőként a Cigánykerék tanítónőjeként léptem színpadra. 

- Hogy tetszett itt?

- Eleinte nehéz volt a nagy távolság miatt (ceglédi születésű). Aztán telt-múlt az idő, jövés-menés volt. És kialakult az új élet. Itt lehetőségek vannak. A társulatban sok a fiatal, köztük az egykori osztálytársaim. Közös a gondolkodásunk, jó együtt dolgozni, egészséges versengés van, előrevivő szituációk. És ami nagyon nagy dolog, az idősebb, tapasztalt színészek sokat segítenek, támogatnak. Ez ritka. Jó, hogy ebben nevelődünk, hogy így is lehet együtt dolgozni, ilyen szépen. A cigánykerékben nehéz volt, nemcsak azért, mert először álltam Zalaegerszegen színpadon, hanem mert ez volt az első szerepem, már színésznőként. 

- Sokat foglalkoztatnak azóta, de talán a „Tanulmány a nőkről” hozta az igazi ismertséget.

- Balogh Sándorné valóban a nézők szeretetét hozta, most már egyre inkább érzem ezt. Voltak a darabban látványos bakijaim (az egyik előadáson például valóban összetörtem egy gitárt), de ezt is elnézték, velem együtt nevettek. A nyári Kvártélyház is nagyon jó lehetőség, hogy közelebb kerüljünk a nézőkhöz – mondja Anita.

- Most, hogy sok küzdelem és kitartás után pályán vagy, ilyennek képzelted?

- Igen. Bár van, hogy sírva hívom fel az anyukámat, a nehézségek miatt, de ő mindig bíztat, végül a színpad minden mást elfeledtet. Ezért csináljuk. 

- A családodhoz nem akarsz közelebb lenni?

- Félteném ami itt van. A tapasztalatokat, ami szerezhetek, az érzést, hogy számítanak rám. A családom pedig minden előadást eljön megnézni, amikor csak lehet találkozunk. 

- A színházon túli Zalával mennyire vagy összhangban?

- Tetszik. Gyönyörű a táj, kirándulunk, ha tehetjük. Azért amikor a „hegyre” fel kell sétálni, érzem, hogy alföldi lábam van. 

Támadi Anita utolsó nagyszínpadi szenvedélyes, igazi nőiességet árasztó alakítása a „Tanulmány a nőkről” Balogh Sándornéja. Jelenleg is próbálgatja magát a Tantermi Deszka pallóján a „Para” című ifjúsági darabban. Nyáron pedig titkárnősködik a „Meseautóban” imádott vezérigazgatója mellett. 
És lesz jövőre is.