Grecsó Krisztián volt a Deák-könyvtár vendége

   Apám üzent: transzgenerációs- és identitásregény

Az est során kiderült, a könyv megírását egy sokéves nyomozás és kutatói munka előzte meg. Grecsó Krisztián családja történetét tárta fel, a családfakutatásban pedig egy távoli rokona volt nagy segítségére. A szerzőnek eddig ez a legszemélyesebb regénye, ami persze fikciós történet is. Mint mondta: bár terápiás céllal írta, mégsem egy dokumentarista, terapikus szövegnek szánta, hanem szépirodalmi alkotásnak. Emiatt el kellett engednie bizonyos dolgokat és érzelmeket ahhoz, hogy indulatoktól mentesen tudjon mesélni. Szeretné, ha a könyv egyfajta tükröt tartana az olvasó elé, hogy a befogadó is elgondolkodhasson a családi emlékezetben fennmaradt történeteken és a saját kötődésein, érzelmein.

Tóth Renáta könyvtárigazgató, Grecsó Krisztián és Karáth Anita

Grecsó szerint a család egy olyan színház, ahol mindenki főszereplő és mindenki elmesél valahogy egy adott történetet. Ez később mindenki számára máshogy jelenik majd meg a családi emlékezetben. A szálakat érdemes visszagöngyölíteni, mert nagyszüleink, dédszüleink megismerésével sok sérelmet feloldhatunk. A regény női és férfi mintákat, szerepeket ábrázol, mégpedig úgy, hogy közben különböző idősíkokban mozog a szerző. Ezek reflektálnak egymásra a több mint 600 oldalas szövegben. A múlt és jelen viszont jól követhető módon kapcsolódik össze.

A könyv – ahogy az az ajánlóban is olvasható – arra is választ keres, hogy mit jelent kitörni a paraszti kultúrából, milyen férfiszerepeket kínál fel a társadalom és mennyire ura egy nő a saját sorsának? Vajon hány generáció életét változtatja meg egy különös döntés? Grecsó Krisztián elmondta: sokáig azt hitte, hogy ő az egyedüli a családban, aki ír. Ez az ő saját, egyéni sorsa, amivel kitört a paraszti közösségből. Később kiderült, hogy nagymamája egész életében írt: titokban, hogy ne tudja meg senki. Ez a tudás és gesztus mindvégig ott volt a nagymama meséiben, tetteiben, gondoskodásában: tehát tulajdonképpen kitaposta az utat az író előtt.

Az „Apám üzent” szól a Kádár-kor csalódott, helyét nem találó férfi karaktereiről és az alkoholizmusról is. Összességében nemcsak egy transzgenerációs-, hanem egy identitásregényt is a kezében tart az olvasó.

Az est dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult.