Gasztroséta göcseji ételekkel és piaclátogatással

  Várostörténet és kóstolgatás a zalaegerszegi Tourinform Iroda túráján

A „Mi így szeretjük, kóstold meg!” című belvárosi séta során Tódor Tamás marketingreferens, idegenvezető kalauzolta a résztvevőket. A célterület természetesen a piac volt, ahol az érdekes történetek mellett különféle ételeket, italokat is kóstolhatott a közönség néhány vendéglátóhely és árus jóvoltából.

A séta során többek között arra is választ kaphattunk, hogy hogyan éltek évszázadokkal ezelőtt az emberek Göcsejben: milyen volt a falukép aszfaltozott utak nélkül, mit termeltek, hogyan és hányféle eljárással tartósították ételeiket, illetve hogy milyen jellegzetes fogásokból állt a göcseji gasztronómia. 

Természetesen a régi göcseji ember is szeretett enni, inni. Persze azt még nem tudták, hogy ilyenkor endorfin szabadul fel. Felmentek a „hegyre”, (vagyis a szőlőbirtokra), iszogattak eszegettek: borból és pálinkából többnyire sok fogyott. Az ital mellé főleg egyszerű bogrács-ételeket főztek, de a füstölttúró, a krumpliprósza és a dödölle is gyakran tányérra került. Ezek ma is sokak kedvencei – hangzott el. Nagyon keveset szemeteltek, szinte mindent felhasználtak, amit pedig nem lehetett, azt elégették.

A piac és a vásárcsarnok történetéről megtudtuk, hogy a korábbi századokban a mai Kazinczy téren volt az árusítás (egy ilyen piaci jelenet látható azon az 1840-es években készült dagerrotípián is, mely a zalaegerszegi belvárost ábrázolja). Bár a jelenlegi piac 1925-ben megnyílt, a Kazinczy téri árusítás egészen az 1940-es évekig megmaradt és a két piac párhuzamosan működött. Ezekben az évtizedekben a vásárlók a Sütő utca felől közelítették meg a mai piacteret, nem pedig a Deák tér felől. Tódor Tamás azt is megjegyezte, hogy a mai Deák-könyvtár helyén különféle pavilonok álltak, itt lehetett például húsárut venni. Az egykori piacon napjainkhoz képest sokkal több élő állatot is árultak (például baromfit). A vásárcsarnok épületét viszonylag későn, 1969-ben adták át; akkoriban az ország egyik legmodernebb csarnokának számított. Zalaegerszeg lakossága ezekben az években körülbelül 40 ezer fő volt; többségük a szocialista iparosítás miatt költözött a városba a környező falvakból. A piac már az ő igényeiket is kiszolgálta, annál is inkább, mert a falusi emberek életmódja ekkora jelentősen átalakult. 

A gasztroséta során természetesen különféle finomságokat is kóstolhattak a résztvevők. Pogácsa, kenyérfélék, sajtok, bodzaszörp, lekvárok, gyümölcsitalok, majd dödölle, hurka, kolbász és tökmagolajjal ízesített savanyított káposzta került a kóstolótányérokba és a poharakba. Persze csak mértékkel. A hagyományos mesterségek kapcsán Szabó Gyula kefekötőről is megemlékeztek az iparos szobránál. Majd fűszerekről esett szó, hiszen a társaság a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár fűszerkertjéhez vándorolt, ahol Szili Erika könyvtáros mesélt az itt található illatos növényekről.

A gasztroséta a Mindszentyneum kávézójában ért véget, ahol a néhai bíboros kedvenc gyümölcséből (körtéből) készült frissítő várta a résztvevőket.