Kocsmatúra a belváros teraszai között

Az idegenforgalmi iroda nem először hirdetett közös programot Csanádi „Ulu” Tiborral, vagyis a Kocsmaturistával; szeptemberben már tartottak egy belvárosi kultúr-kocsmatúrát. Most, hogy végre megérkezett a nyár, „Van nálatok terasz?” címmel a „kiülős”  helyeket látogatták meg a szép számú vendégsereggel.

Kulturált italozás és várostörténet

A kiindulási pont a Dísz tér volt, ahol mindjárt két helyszínre (egy csokizó-kávézóba és egy gasztro bárba) is betért a csapat. Már az elején tisztázva a kérdést, hogy mi is az a kocsma?

Csanádi "Ulu" Tibor és Tódor Tamás

Csanádi Tibor (aki magát nem is igazán turistának, inkább utazónak vallja) elmondta: a kocsma szónak van egy retro- és egy nem mindig pozitív hangulata. De ő nem feltétlenül a régi, szocialista korszakból ránk maradt kocsmákban gondolkodik, ha ezt a szót használja. Sőt, annak a követe, hogy a kocsmához pozitív élmény és képzettársítás kapcsolódjon, és ne valamiféle rossz hírű italmérő egységre asszociáljunk. Hiszen „kocsmázni”, vagyis alkoholos vagy nem alkoholos italt fogyasztani bárokban, kávézókban, éttermekben is lehet. A fogalom tehát tágabban is értelmezhető. Nagyon jók például a többfunkciós helyek, ahol délelőtt kávézni, teázni gyűlnek össze az emberek, aztán este ugyanide vissza lehet térni, de már egy-egy pohár alkoholos italra. A Kocsmaturista azt is hozzátette: Magyarországon a napközbeni kávézás kultúrája még nem terjedt el annyira, mint más európai országokban. Nálunk még mindig inkább az „elviteles” és automatás kávé dívik, bár lassú változás azért tapasztalható.

A Tourinform Iroda részéről Tódor Tamás marketingreferens vezette a sétát, aki az egyes helyszínek (és azok környezete) történetéről mesélt. A Dísz téren például többek között a hajdani Nefelejcsről, és egy 1956-os gyilkosságról, amikor egy albérlő megölte (feldarabolta) a főbérlőt. A tettest aztán öt nap múlva – az októberi forradalom miatt még működő – rögtönítélő bíróság halálra is ítélte és a kivégzés is megtörtént.

A séta további részében azért ennél vidámabb témák kerültek szóba. Kocsmaturista (aki az elmúlt 8 évben több mint 3500 kocsmában járt) sok külföldi példát hozott arról, hogy a bár és a bárkultúra mit jelent az egyes országokban. De azt is megemlítette, hogy a csárdáknak (ami egy délszláv szóból ered) még ma is nagy kultuszuk van Szerbiában.

A menet a Dísz térről az egykori MMIK épületénél lévő teraszos vendéglátóhelyre vándorolt, majd a vizslaparki pavilon következett. Tódor Tamás közben felelevenítette a volt Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, és a Vizslapark (vagyis Ifjúsági park) történetét is. A séta a Platán sor két helyszín ért véget. Az egyik legrégibb sörözőben, ahol a szocializmus idején elsőként lehetett német sört kapni, és egy tavaly létrejött romkocsmában, amit a volt tejgyár területén alakítottak ki. Itt természetesen a tejipari cég és a ruhagyár múltja került szóba. Csanádi Tibor pedig a különleges terekben kialakított vendéglátóhelyekről és a romkocsma-kultúráról mesélt.

A zalaegerszegi vendéglátó- és italmérő helyeket bejáró séta-sorozat a tervek szerint folytatódik.