Fókuszban a demencia

Az átlagéletkor növekedésével együtt, egyre nagyobb mértékben megjelenő betegségről van szó. Jelenleg Magyarországon 250 ezer embert és családtagjaikat érint. Az agysejtek károsodásával, memóriavesztéssel, viselkedés- és személyiségváltozással járó kórkép pontos okát nem ismerik. Egyelőre hatékony gyógymódja sincs, mindössze lassítható az állapotromlás. Mit tehetnek akkor a betegek és a család? Erről beszélt a szakember.

Az agyi funkció romlik, de az érzelmek megmaradnak - Fontos a türelem

Gaál Boglárka

- Komoly feladat ezzel a problémával együtt élni. A párkapcsolatok egyensúlya felborul, ha egyikük demens lesz. Megváltozik a szülő-gyermek viszony is, a gyermek kerül szülő státuszba és ezzel igen nehéz szembenézni – mondta többek között Gaál Boglárka. – Jellemző a betegek részéről, hogy kezdetben elbagatellizálják a betegséget, és egyre inkább nem lesz reális az énképük. A család is sokszor halogat, hárít, ez baj, mert így később kerül a beteg orvoshoz. Sokan szégyellik ezt a helyzetet, pedig erről senki nem tehet. A biztonságot sokan csak otthonban való elhelyezéssel tudják megoldani, ez pedig folyamatos bűntudatot okozhat. Nyugat-Európában inkább a házigondozás jellemző. Új kezdeményezés Hollandiában egy demens város létrehozása, ahol a betegek otthonosan élhetnek, állandó felügyelet mellett – jegyezte meg az előadó. – Fontos tudni, hogy míg számos agyi funkció romlik vagy elveszik, az érzelmek megmaradnak. Tehát fáj a betegnek, ha türelmetlenek vele, ha nem kedvesen szólnak hozzá, és ez az arcukra is van írva. 

Az állapotromlás lassításáról is beszélt Gaál Boglárka. Többször is hangsúlyozta a társaskapcsolatok fontosságát e téren.

- A magány mindenkinek nehéz. Sok idős ember mégis egyedül, elszigetelten él. Pedig a szociális környezet hatással van a betegségre. A társas kapcsolatok, a nyitottabb világ kedvező. Nyugodtan engedjék a gyerekeket a demens beteg közelébe, jó hatással lesznek. A család összefogására szükség van ilyen helyzetekben. Szintén jótékony a kreativitás, az alkotás, és bármilyen tevékenység, elfoglaltság, ami örömöt okoz a betegnek. Az újdonságok között van az állatok által asszisztált terápia. A szakrendeléseken csak a betegekkel való foglalkozásra van idő, így a családtagok számos kérdésre nem kapnak választ. Nincs is nagy szakirodalma a témának, bár már egyre több információhoz hozzá lehet jutni. Jók az önsegítő csoportok, amelyek a családtagoknak sokat adhatnak. Meg kell tanulni „demensül”, azaz abba a szituációba kapaszkodni, amiben a beteg éppen van. Akkor is, ha az már 30 éve történt. Nem szembesíteni kell a beteget a tényekkel, hanem belemenni az általa élt valóságba. Ez nem könnyű, de így legalább érzelmi sérülést nem okozunk.