Vénusz-szobor, Borostyánkő út és római érmék

 Újabb leletek az ókori Salla városából

Az elmúlt hetekben számos olyan lelet került elő, ami kiegészíti, bővíti az ókori várossal kapcsolatos eddigi ismereteinket. Annál is inkább, mert most a Zala folyótól délre eső területen zajlanak a régészeti munkák, és Salla ezen része eddig kevéssé volt ismert a kutatók előtt – fogalmazott Eke István ásatásvezető régész a Göcseji Múzeum által szervezett sajtóbejáráson. Mint mondta: ásatások eddig főleg Zalalövő központjában, vagyis a Zalától északra lévő területeken voltak, most viszont – több beruházásnak köszönhetően – a déli, Zalán túli városrészben is módjuk van próbafeltárásokat végezni, mintegy 700 négyzetméteren.

Eke István a római kori Vénusz-szobrocskával. A háttérben dr. Redő Ferenc

- Az sejthető volt, hogy ebben a városrészben is vannak római kori emlékek. Ha a lakosság körében terjedő legendából indulunk ki, akkor tudjuk, hogy a helyiek szerint ezen a részen mindig furcsán termett a kukorica, sőt egy sávban rendszeresen ki is égett. Az emberek azt hitték, hogy alagutat rejt a föld mélye, a római korral foglalkozó szakemberek viszont inkább a Borostyánkő útra gyanakodtak. A nyomvonal a légi fotókon és a Google-térképen is jól látszik. Az út maradványait a napokban sikerült feltárnunk a területen, helyenként az eredeti burkolattal együtt – fogalmazott.

Sajnos a szobor másik fele egyelőre nem került elő

A munkálatokat magnetométeres és talajradaros vizsgálat is megelőzte, de a múzeumbarát fémkeresősök is átkutatták a területet, s már akkor sok római kori érme és fémtárgy került elő. A műszerrel a földmozgatások idején is dolgoztak, így összességében 300 pénzérme került a felszínre a 2. század eleje és a 4. század vége közötti időszakból. Az érmék restaurálását követően pontosabban meg lehet majd határozni a terület római kori időszakát. Az ásatás során a római kor több periódusából találtak épületmaradványokat (egy részük lakóház, a többi pedig a helyi iparhoz kapcsolódó épület lehetett), valamint használati tárgyakat (arany kapcsot, fibulát, harangot, terra sigillata-t), sőt egy bronzból készült Vénusz-szobrocska töredéke is előkerült. Sok házmaradványon égésnyomok figyelhetők meg, ami vagy háborúra, vagy pedig más okból származó tűzestere utal. A régész szerint a feltárás jól bizonyítja, hogy a Zalán túli részre is kiterjedt az egykori Salla, ha nem is olyan intenzíven, mint a mai város központi részén.

Borostyánkő út eredeti burkolattal

Eke István hozzátette: konzulensnek dr. Redő Ferenc nyugalmazott régészt, a Régészeti Intézet volt igazgatóhelyettesét kérték fel, aki húsz évig kutatta Zalalövő ókori múltját. Salla legjelesebb ismerőjeként ő tudja leginkább kontextusba helyezni az elmúlt időszak eredményeit a mostani feltárással. Ezenkívül az érméket is ő vizsgálja majd meg a restaurálást követően.

A harang is tisztításra és restaurálásra vár

Mint azt Redő Ferenc a sajtótájékoztatón felidézte: 1971 óta folynak Zalalövő területén kisebb-nagyobb feltárások. Először Müller Róbert régész talált egy római kori temetőrészletet a város Zala folyótól délre eső részén. Később az északi részről is kerültek elő sírok, ami azt jelenti, hogy a korabeli városnak a kettő között kellett elterülnie. 1973-ban ennek alapján kezdték el felderíteni Sallát. Az előzmények miatt nem olyan váratlan, hogy a most kutatott területről leletek kerülnek elő. Már az 1999-es gázhálózat-fejlesztéshez kapcsolódó régészeti munkák is hoztak itt pozitív eredményt. Hozzátette: a jelenlegi ásatásnak azért van nagy jelentősége, mert ilyen intenzíven és nagy kiterjedésben még nem sikerült Zalalövő déli részén kutatásokat végezni. Az előkerült épületek és tárgyi emlékek pedig rendkívüli módon kiegészítik az eddigi ismereteinket Salláról.

A leletek a Göcseji Múzeumba kerülnek restaurálásra, a szakemberek pedig remélik, hogy később a nagyközönségnek is bemutathatják őket.