Szentmihályi Imre múzeumalapítóra emlékeztek

Romokból épített tudományos intézményt

A rendezvényen hét előadást hallhatott a közönség a lelkes és elhivatott néprajzkutató munkásságával, valamint szakmai életútjával kapcsolatban. De magánéletéről és családja történetének egyes epizódjairól is szó esett. A konferencián Havasi Bálint, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának főigazgatója, valamint dr. Vadvári Tibor alpolgármester mondott köszöntőt, röviden megemlékezve Szentmihályi Imre szellemiségéről, aki egyszerre volt tudós, fotós és múzeumalapító. Az alpolgármester szerint alkotó ember is, hiszen a helyi múzeumi intézményrendszer megalapozásával egy jövőbe mutató dolgot hozott létre.

Kiss Nóra volt a rendezvény főszervezője

Az esemény főszervezője, Kiss Nóra etnográfus előadásában többek között kiemelte: a zalaszentmihályfai születésű Szentmihályi Imre már fiatal korától érdeklődött a régészet és a néprajz – vagyis lakóhelye történeti múltja – iránt. Nem csoda, hogy a budapesti bölcsészkar néprajz szakára ment, majd később a doktori disszertációját „A göcseji nép eredethagyománya” címmel írta meg. Először a MNM Történeti Múzeumának, majd 1949-től, a nagykanizsai múzeumnak lett a munkatársa. Fotói egy része ma is a nagykanizsai közgyűjteményben található.

Zalaegerszegre 1950-ben érkezett, és gyakorlatilag a semmiből kezdett el múzeumot felépíteni. Az intézmény (ami akkor még a Marx-, ma Kazinczy téren került kialakításra) kezdetben egy raktárból és egy irodahelyiségből állt. Azt vallotta, hogy sokat kell gyűjteni ahhoz, hogy kiállításra és tudományos munkára alkalmas gyűjtemény jöjjön létre. Munkássága több mint húsz éve alatt 13850 tárgyat gyűjtött. Leginkább a néprajz érdekelte, de ő alapozta meg a zalaegerszegi múzeum régészeti és képzőművészeti gyűjteményét is. 1963-tól (a megyei tanács döntésétől kezdődően) aktív szerepet vállalt a Göcseji Falumúzeum (vagyis az ország első szabadtéri néprajzi múzeumának) létrehozásában is. 

Kiss Nóra azt is felidézte, hogy Szentmihályi Imre később a skanzen hajdinahántolójába rejtette el az 1956-os forradalom zalaegerszegi eseményeiről készült fotóit. A felvételek csak 2006-ban, a mezőgazdasági gép felújításakor kerültek elő, addig nem is tudtak a létezésükről.

Szentmihályi Imre (Forrás: Göcseji Múzeum)

Az etnográfus elmondta: az egykori múzeumigazgató mindig a régit, a jellegzetes göcsejit kereste a falvakat járva. Nemcsak a tárgyi néprajz, hanem a folklorisztika is érdekelte; mondákat, népszokásokat, népdalokat gyűjtött, sőt régi településnevekkel és a települések szerkezetének változásaival is foglalkozott. Elmondható, hogy a második világháborút követően a romokból sikerült egy ma is működő tudományos intézményt felépítenie.

Szentmihályi Imre zalai őseiről dr. Kulcsár Bálint leváltáros számolt be. Annál is inkább, mert a múzeumalapító 1969-73 között a megyei levéltárban dolgozott, majd később visszatért a Göcseji Múzeumba. Kardos Ferenc, a nagykanizsai Halis-könyvtár igazgatóhelyettese a Szentmihályi Imre kutatásaiban szereplő zalai néprajzi csoportokról beszélt. Gyanó Szilvia, a nagykanizsai Thúry György Múzeum etnográfusa pedig Szentmihályi Imre és Kerecsényi Edit néprajzkutató több évtizedes szakmai és kisebb részben magánéleti levelezésének érdekességeit tárta a hallgatók elé. Ezekben Szentmihályi Imre betegségei (depressziója, érrendszeri problémái) is szóba kerülnek.

A konferencia résztvevői

A konferencia második részében többek között a vasi-zalai regionális néprajztudományi kapcsolatokról, valamint a Göcseji Falumúzeum és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapításának körülményeiről esett szó. A betegség miatt távol maradó Bíró Friderika etnográfus Szentmihályi Imréről szóló emlékeit pedig Kiss Nóra olvasta fel.

A rendezvényen részt vett Szentmihályi Tamás, a néhai múzeumigazgató fia, valamint Sümeghy Valéria, a múzeum volt gazdasági igazgatója, akik néhány személyes történettel reagáltak a konferencián elhangzottakra.