Serényi, a város első riportfotósa

Egy múzeum számára mindig öröm, ha a gyűjteménye értékes és a várostörténeti kutatások szempontjából nélkülözhetetlen felvételekkel gyarapodik – fogalmazott Kaján Imre, a Göcseji Múzeum igazgatója. Az intézmény a minap egy 41 fotóból álló gyűjteménnyel gazdagodott: a város egykori fotográfusának, Serényi Árpádnak a hagyatéka került a múzeum tulajdonába, a leszármazottak ajándékaképpen.

Értékes fotográfiákat kapott a múzeum

Serényi Árpád (1989-1941) volt a város első olyan fotográfusa, aki kilépett a műterem falai közül. Eredeti szakmája ugyan neki is a műtermi fotózás volt, ám már 1925-ből ismertek riportképei is. Megyeri Anna, a Göcseji Múzeum történésze a hetvenes évek óta foglalkozik a Serényi-hagyatékkal; nemcsak a fellelhető képek felkutatásával, hanem azok elemzésével is. Bár már évtizedek óta kapcsolatban volt a leszármazottakkal – főleg Serényi feleségének keresztfiával, dr. Borsos Árpáddal –, ezidáig csak más forrásokból (helybéli családoktól) sikerült a néhai fotós munkásságának egyes darabjait megszerezni. Most viszont egy megállapodásnak köszönhetően Borsos Árpád az egész hagyatékot (nyolc oklevélből álló gyűjteményt és negyvenegy fotót) a múzeumnak ajándékozta.

Megyeri Anna elmondta: Serényi Árpád az első világháború után költözött Zalaegerszegre, s 1922-ben kötött házasságot Léránt Margittal, egy helybéli iparos leányával (az ő húgának fia Boros Árpád). Bár alapvetően műtermi fotósként dolgozott, egyre inkább kimerészkedett onnan, hogy megörökítse a város fontos eseményeit, épületeit, vagy éppen a táj hangulatát. Élete, munkássága összefonódott azzal a kisvárosi társadalommal, melyben élt. Jó barátságot ápolt az akkori polgármesterrel, Czobor Mátyással, akitől számos megrendelést is kapott (sok Serényi fotó épp a néhai polgármester hagyatékából került elő). A 30-as években Göcsej falvait és természeti értékeit is megörökítette, köszönhetően az akkor kibontakozó, Göcsejt népszerűsítő és az idegenforgalom fejlesztését célzó mozgalomnak.

Épületek, tájak, hangulatok a Serényi fotókon

A város két világháború közötti képét, illetve az itt élő polgárok arcmását főleg az ő fotográfiáiról ismerjük. Ott volt többek között a ferences templom avatóünnepségén, a határjáráson, de miséket, sporteseményeket, tűzoltóversenyeket is rendszeresen fotózott, sőt az 1934-es repülőnapon légi felvételeket is készített a városról. Munkáit rendszeresen küldte külföldi kiállításokra is. Fájlalta viszont, hogy idegenben több elismerést kapott, mint hazájában. A Magyar Fotográfia című lap kritikusa például 1929-ben arról számolt be, hogy a Göteborgban rendezett nemzetközi fényképkiállításon a magyarok képeiből a zsűri 21 darabot fogadott el és állított ki, köztük Serényiét is. A fotográfus két brómolaj nyomású képpel vett részt a tárlaton: az egyik kép egy zalai malomrészletet, a másik pedig egy zalaegerszegi városrészletet (teknőárus cigányok a főtéren) ábrázolt.

A sikerek ellenére azonban a fényképészeti szakkönyvek nem tartják őt számon, nemzeti fotógyűjtemények sem őrzik műveit. Ennek oka lehet többek között vidéki léte és az ebből fakadó, kissé megkésett látásmódja (pedig folyamatosan fejlesztette tudását, szaklapokat járatott és a mozgókép-felvétellel is megismerkedett). De korai halála és hagyatékának szétszóródása is hátráltatta, hogy országosan is ismert és elismert legyen.

Borsos Árpád a gyűjtemény egyik oklevelével

A leszármazottak nevében, a fővárosban élő dr. Borsos Árpád geográfus elmondta: mivel Serényinek nincs egyenes ági leszármazottja, keresztanyja hagyta rá örökül a páratlan fotógyűjteményt. Gyermekkora amúgy is Serényi bűvöletében telt, tőle „örökölte” az Árpád nevet is. Tervezte, hogy megírja a fotós életrajzát, de végül csak egy rövidebb tanulmányra futotta eddig az idejéből. A mostani adomány tulajdonképpen egy egyezségnek köszönhető: a képekért cserébe azt kérte a várostól, hogy nyilvánítsák védetté Serényi sírját. Borsos Árpád azt is elárulta, hogy négy darab képet őrzött meg keresztapja hagyatékából, ezek bekeretezve lakásának díszei.

A hagyaték ünnepélyes átadásán jelen volt Velkey Péter humánigazgatási osztályvezető is, aki az önkormányzat nevében köszönte meg a várostörténeti kutatások szempontjából fontos és értékes ajándékot. A tervek szerint Megyeri Anna több évtizedes kutatómunkájából hamarosan egy Serényi-kötet is készül.