Kapcsolatfelvétel Herszonnal; több mint 60 éve

Delegációk, kulturális találkozók, szoborcsere

A két város közötti kapcsolatfelvétel már pár évvel korábban megtörtént. 1959 decemberében ukrán-magyar napokat rendeztek Ukrajna több városában. A delegáció egyik tagja volt a Zala Megyei Pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, Molnár István, aki Herszonba is eljutott egy szovjet-magyar baráti estre. Itt több olyan személlyel felvette a kapcsolatot, akik később előrelendítették a két város viszonyát – idézte fel lapunknak a partnerség kezdetét dr. Káli Csaba történész, a Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettese. 

A herszoni delegációt kenyérrel és sóval köszöntötték (Forrás: MNL Zala Megyei Levéltára)

- 1960 januárjában Magyarországon is szerveztek ukrán kulturális napokat, melynek részeként Zalaegerszegen, Nagykanizsán, sőt a megye több településén is sor került rendezvényekre. Előadások, kiállítások, útibeszámolók színesítették a programot. Maga Molnár István is tartott élménybeszámolót a pár hónappal korábbi ukrajnai látogatásról, sőt útijegyzetei megjelentek a Zalai Hírlapban. Az egyik írásában vetődik fel a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha Zalaegerszeg és Herszon testvérvárosok lennének! Ez a mondat tekinthető egyfajta origónak – fogalmazott.

A kapcsolat nemcsak a két városra koncentrálódott, hanem megyei szintre is; Herszon Terület és a Zala Megyei Tanács is partnerséget kötött. A korabeli dokumentumokból (orosz és magyar nyelvű levelezések, beszámolók, illetve újságcikkek, fotók) egészen a rendszerváltozásig nyomon követhetők az események.

Herszoni Napok az MMIK-ban (Forrás: MNL Zala Megyei Levéltára)

- A levelezésekből jól látszik, hogy először különféle szervezetek (iskolák, gyárak, vállalatok, vagy brigádok) vették fel egymással a kapcsolatot. 1961 decemberében aztán Ukrajnából megérkezett a felkérés, hogy Zalaegerszeg legyen Herszon testvérvárosa. 1962 májusától a két fél már így hivatkozik egymásra az iratokban. Érdekes ugyanakkor, hogy a szerződéskötésről szóló dokumentum egyelőre nem került elő. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem is volt. De az tény, hogy Zalaegerszegnek Herszon lett az első testvérvárosa. 1956 nyarán ugyan volt kapcsolatfelvétel Zalaegerszeg és a csehszlovákiai Prostejov között, mert mindkét városban működött ruhagyár. Az itteni ruhaüzem is fogadott csehszlovák delegációt, majd innen is ment egy háromfős küldöttség. A dologból végül nem lett semmi; vélhetően az 1956-os októberi események közbeszóltak.

Ukrajnai üdvözlet a magyar delegáció számára 1987-ben; szintén kenyérrel és sóval  (Forrás: MNL Zala Megyei Levéltára)

A történész hozzátette: a testvérvárosi kapcsolatok, vagyis a külföldi, baráti országok egyes települései közötti partnerség a szocializmus „terméke”. Korábban ez kevéssé volt jellemző. A kapcsolatok politikai szálon, személyes találkozók mentén futottak fel, aztán gazdasági, vállalati, intézményi szintre bővültek. Bemutatva többek között a kommunizmus építésében elért eredményeket. Az idő előrehaladtával a kultúra, a sport és a művészeti élet irányába is kiteljesedtek a kapcsolatok. Így volt ez Herszon esetében is. A viszony alakulásáról rendszeresen készültek beszámolók, sőt a szovjet fél arról is gyakran adott tájékoztatást, hogy egy-egy üzem mennyit teljesített az adott évben. Ezenkívül a városok mindig küldtek egymásnak újévi üdvözletet, a nagyobb szocialista ünnepek, jeles évfordulók alkalmából pedig táviratoztak, vagy a barátság jegyében delegációk érkeztek. Gyakoriak voltak a gyár- és üzemlátogatások, de művészeti csoportok, sportegyesületek is utaztak mindkét irányba. A rendezvényekről rengeteg fotó készült. Számokban kifejezhető gazdasági haszna nem volt a Zalaegerszeg-Herszon kapcsolatnak. Idegenforgalomi szempontból esetleg annyi elmondható, hogy a hivatalos politikai küldöttségeken kívül rendszeresen jöttek (és mentek) turistacsoportok, főleg a nyári szezonban.

Herszonból érkezett levél Molnár Istvánnak (Forrás: MNL Zala Megyei Levéltára)

Az évfordulók és a kulturális kapcsolatok „hozadéka” az 1986-87-es szoborcsere. A két város a nyolcvanas évek elején abban állapodott meg, hogy Magyarország felszabadulásának 40. (1985) és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 70. (1987) évfordulója alkalmából képzőművészeti alkotásokkal ajándékozzák meg egymást. Így került a VMK előtti térre Tarasz Sevcsenko költő – vagy, ahogy akkoriban nevezték az „ukrán Petőfi” – szobra. Ivan Belokur alkotását a tervezetthez képest egy éves csúszással, 1986 novemberében avatták fel. Ezzel egy időben a VMK-ban kiállítás nyílt Sevcsenko életéről, sőt a József Attila Városi Könyvtár gondozásában egy prospektus is megjelent; az ukrán szerző ugyanis itthon kevéssé volt ismert. Egy évvel később, 1987 novemberében pedig egy népes zalai delegáció indult Herszonba az ottani Zalai Napok rendezvénysorozatra. Részben a már említett októberi forradalom hetvenedik, részben pedig a testvérvárosi kapcsolat 25. évfordulóját ünnepelték. Zalaegerszeg ebből az alkalomból ajándékozta az ukrán városnak Szabolcs Péter szobrászművész Petőfi Sándorról készült alkotását.

Sevcsenko szobra a VMK előtti téren

Káli Csaba elmondta: a Herszonnal kapcsolatos anyagok az 1990-es évek elején, a pártbizottság irataival együtt kerültek a levéltárba. A feldolgozásuk már akkor megkezdődött. Tervei között szerepel egy bővebb kutatás, mely a szocialista kori testvérvárosi és testvér megyei kapcsolatokat tárná fel, hiszen más országok városaival (például a bulgáriai Dobriccsal, vagy a finn Varkausszal) is ebben az időszakban történt meg a kapcsolatfelvétel.