Hevesi Sándor Színház

Néhány hete még a belvárosi élelmiszerüzlet pénztárosaival viccelődött, most meg szomorú hírt hallunk: elhunyt Egervári Klára Aase-díjas színész, érdemes művész, a Hevesi Sándor Színház társulatának örökös tagja.

A jövő évad terveiről és az előttünk álló három hónap fontosabb eseményeiről tartott szerdán sajtótájékoztatót dr. Besenczi Árpád, a Hevesi Sándor Színház igazgatója.

Van bűntény, hulla, meg tárgyalás, mégsem klasszikus krimit látunk, hanem sokkal inkább egy vérbeli drámát, keleti filozófiával fűszerezve. Ahol minden az igazság körül forog. Mert, ha valamit saját szemünkkel láttunk, vagy ha egy dolgot mi magunk éltünk át, akkor az biztos, hogy úgy is történt, ahogy. Vagy mégsem?

Már a nyitány is drámai; Carl Orff Carmina Burana című zeneművének legnépszerűbb tétele csendül fel. A középkor sötét, misztikus világát képzeljük magunk elé, pedig a történet elvileg az ókorba repíti el a nézőt. De lehet, hogy mindegy is milyen évszámot írunk.

Zala Péter természetfotós alkotásaiból nyílt tárlat a Hevesi Sándor Színház nézőtéri előcsarnokában. Az amatőr fotográfus Sümegen született és Nagykanizsán végezte tanulmányait, ám 1950-1997 között Zalaegerszegen élt és dolgozott. Jelenleg Gödöllőn tölti napjait, ha épp nincs úton.

Van, amikor nem túlzás azt mondani, egyszerre ötvenfelé figyel. Sőt ez a megállapítás pontos tényt takar. Köves Marcell 20 éve dolgozik hangtechnikusként a Hevesi Sándor Színházban. Főként a zenés művek lelke a hangosítás, melynek egyik legnagyobb szakmai kihívása épp mostanában zajlik. Mégis erre a munkára leginkább csak akkor figyel fel a közönség, ha valami nem stimmel.

A Hevesi Sándor Színház egyik alapítójának, Bischof Sándor díszlettervezőnek az alkotásaiból nyílt tárlat a teátrum nézőtéri galériájában. A műhelyház egykori – már hosszú évek óta nyugalmazott – vezetője ezúttal nem díszletekkel, hanem festményekkel mutatkozik be.

A 35. jubileumi évad legnagyobb vállalkozásának tartott előadás, az Evita, a premierjéhez érkezett a színházlátogató közönség számára Zalaegerszegen. Webber híres musicalje valóban megamunkát követel a szereplőktől, akik többségét ezúttal külsősök adják (énekkar, tánckar, zenekar, gyerekszereplők). A főszereplő pedig szinte folyamatosan színpadon van, 18 évnyi történetet keltve életre. A darabot Böhm György rendezte.

Diákévek, felnőttévek, tervek és nosztalgia, na meg a szembenézés önmagunkkal, hogy mivé (nem) váltunk. Vajon megtanultuk a leckét, vagy van némi félnivalónk? „Tanár Úr, én készültem!” Ha mégsem, majd csak súg valaki.