Rosszabbak a mai fiatalok?

A tizenévesek közéleti érdeklődéséről- Balaicz Zoltánnal

- Szóval, miért is kedvesebb a "tanár” szó?

- Mert az vagyok, ami nem csak foglalkozás, hanem egyben életforma és egész életre szóló hivatás is. Az alpolgármesteri megbízatásom mellett is megmaradtam óraadó tanár a Deák-Széchenyi Szakközépiskolában, ahol 2001 óta tanítok és ragaszkodtam hozzá, hogy a most végzős osztályaimat (12/A és 12/B) még mindenképpen én érettségiztessem történelem tantárgyból. Ez mindössze hat tanórát jelent hetente, de számomra nagyon fontos, mert amint belépek az iskolába, a tanterembe, magam mögött tudom hagyni a közéletet és a politikát, újra fiatalok között vagyok.  Látom az oktatási rendszert a másik oldalról is, és igazából nincs szebb dolog a tanári hivatásnál, a tudás és az értékek átadásánál és annál, amikor a szemem láttára, napról napra válnak a 14 éves kamaszok felnőtt, érett, 18 éves hölgyekké és urakká.

- Magyar, történelem szakos főiskolai és egyetemi diplomát szerzett. Mi vonzott a tanári pályára?

- Igazából eredetileg nem is akartam tanár lenni. Jogi egyetemre jelentkeztem 1997-ben, rögtön érettségi után és csak biztonsági tartalékként jelöltem meg a magyar-történelem szakos bölcsészképzést, azzal számolva, ha nem jutok be, akkor egy évet bölcsészként tanulok, pont magyar és történelem szakon, ami a jogi felvételihez is kell, majd egy év múlva újra jelentkezek és bejutok. Végül egy ponttal maradtam le a jogi egyetemről és magyar-történelem szakos hallgató lettem. Eltelt fél év, beadtam újra a jelentkezésemet, majd újabb fél év elteltével, 1998 nyarán mennem kellett volna felvételizni a jogra, de azon már nem vettem részt, mert annyira megtetszett a bölcsészképzés és a tanári pálya, hogy nem akartam váltani. Soha nem bántam meg.

- Hogyan fogadták a gyerekek a katedrán? Milyen volt a kapcsolat velük?

- 2001-ben szereztem magyar-történelem szakos főiskolai diplomát Szombathelyen, majd 2003-ban történelem szakos bölcsész egyetemi diplomát az ELTE-n. 2001 nyarán minden helyi általános- és középiskolába elküldtem az életrajzomat és nagy szerencsémre pár nappal később telefonon hívott a Széchenyi István Szakközépiskola akkori igazgatója Csapó József, hogy szeretne megismerni. Szimpatikusnak talált és augusztusban már az iskola tanári állományában voltam, sőt, igazgató úr azonnal a mélyvízbe dobott, hiszen megkaptam az érettségi előtt álló 12/B osztályt is, így 2002-ben már érettségiztetnem is kellett. Az első osztályomra különösen jó szívvel gondolok vissza, ők 18-19 évesek voltak, én 23, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, egyszerre volt jelen a tisztelet és a fiatalos stílus, azóta is tartom velük a kapcsolatot, minden évben szervezünk osztálytalálkozókat és mindig az "első, legendás osztályomat” állítom példának, a diákjaimnak. A fiataloknak jól esik, ha érzik a bizalmat, a szeretetet, a tudás átadásának vágyát és ezt tisztelettel, fegyelemmel és szeretettel honorálják. A kettősség egyébként a mai napig megvan: következetesen elvárom, hogy rendesen tanuljanak, de az én óráimon nem kell görcsbe rándult gyomorral ülniük, hanem van lehetőség kérdésekre, beszélgetésekre és egy-egy viccre is. Hiszem, hogy ezzel néha sokkal többet lehet elérni és jóval eredményesebb a nevelés. Egyébként tanárként legtöbbet Csapó Józseftől tanultam, nagyon sokat köszönhetek neki, számomra ő az igazi nagybetűs TANÁR alakja, aki egyszerre tud szigorú, következetes, diákbarát és jószívű pedagógus lenni, olyan ember, aki nem csak oktat, hanem tényleg nevel is.

- Mi érdekli egy 14-18 éves diákot. Mit tudnak a közelmúlt történelméből, hogyan viszonyulnak olyan szavakhoz, hogy szocializmus, Kádár, rendszerváltozás, demokrácia, szabadság?

- Ugyanaz érdekli őket, mint minket annak idején. Zenék, filmek, bulik, szerelem. Nem igaz, hogy a mostani fiatalok rosszabbak lennének a korábbiaknál. Maga a világ változott meg és olyan kihívások érik őket, olyan új stílusok jelentek meg és olyan technikai újdonságok segíti az életüket, amelyek 10-15 éve még nem voltak, vagy teljesen mások voltak. Nekem még nem volt mobiltelefonom és otthoni internetem, amikor 1997-ben érettségiztem, míg a mostani diákjaimnak már elsős korukban van. Amikor én elsős voltam, még csak két magyar adó volt, majd elindult a Duna TV, az én tanítványaim 60 csatorna közül választhatnak, minden információhoz hozzájutnak interneten, chatelnek, MSN-eznek, skyp-olnak, használják az iwiw-et, a facebook-ot, a twitter-t. De ettől még nem rosszabbak. Ugyanúgy fontosak számukra is az értékek, az érzelmek, vágynak a szeretetre és a szerelemre, a barátságra és a közösségre. Súlyos általánosítás azt mondani, hogy rosszabbak. Természetesen a történelemhez is más a viszonyuk. A mostani végzőseim 1992-ben születtek, amikor Magyarországon már újra demokrácia volt, a szovjet csapatok kivonultak, eleve a Szovjetunió is megszűnt addigra, de még a 2001-es amerikai merénylet idején is csak 9 évesek voltak. Így nekik már máshogy kell tanítanom a kommunista diktatúráról, 1956-ról és a rendszerváltoztatásról szóló fejezeteket, mint akár a 2001-2002-ben végzős diákjaimnak. Amivel pedig hatni lehet rájuk, azok a személyes emlékek és élmények.

- Mivel lehet felkelteni az érdeklődésüket?

- A száraz tankönyvi szövegekkel nem! Kellenek a látható, tapintható dolgok: fényképek, filmek, korabeli dokumentumok, kitüntetések, valamint az elmúlt évtizedek kapcsán a személyes -és a családban, a baráti körben hallott emlékek és élmények elmesélése.

- Alig múlt 30 éves, és alpolgármesternek választották. Ez mennyiben változtat a fiatalokkal való kapcsolatban?

- Többet között az ifjúsági ügyekért is felelős alpolgármester vagyok, így továbbra is az egyik legfontosabb feladatomnak tekintem, csak immáron szélesebb körben, a helyi fiatalok segítését. Változást csak egyszer éreztem: a megválasztásom utáni első tanórámon a hetes viccesen új megszólítással jelentett, "Tisztelt Tanár Úr” helyett "Tisztelt Alpolgármester Úr!” felütéssel, jót nevettünk és tisztáztuk, hogy többet jelent nekem az eredeti megszólítás.

- Az idén - ha jól tudom- még van osztálya. Befejezi a tanítást, és inkább jöjjön csak a politika?

- Április 27-én lesz az utolsó órám a diákjaimmal, és május-júniusban érettségizünk. Amikor órára megyek a hivatalból, úgy búcsúzom a munkatársaimtól, hogy megyek a "béke szigetére”. Nagyon nehéz elszakadni a tanítástól és én nagyon szeretem is csinálni, így azon leszek, hogy továbbra is beleférjen az időbeosztásomba a pedagógusi munka, azaz tervezem, hogy 2011. szeptemberétől újra lesz elsős osztályom. A mostani végzőseimből remek közösség formálódott, ezernyi közös élmény köt össze bennünket, kirándulások, fesztiválok, versenyek, két erdélyi fellépés, szereplés a keszthelyi Helikonon, így már-már beérték az első, legendás osztályomat. Ilyen hatások és élmények után lehetetlen abbahagyni!