Értékadó lélekhangok Kiss Gáborral

A főkönyvtáros szerint nincs haszontalan tudás

Fiatalkoráról, az egyetemi évekről, Zalaegerszegre kerüléséről és széleskörű szakmai pályafutásáról Szakál Eszter könyvtárossal beszélgetett. Többek között mesélt a Zamárdiban töltött gyermekkoról, ahol a kultúra és a könyv egyfajta „alapállapot” volt a családban. Hogy először mégis épületvillamossági szakközépiskolába ment, és néhány évig a DÉDÁSZ-nál dolgozott, amiatt történt, mert édesapja ragaszkodott hozzá, hogy valami szakmája legyen.

Aztán az ELTE könyvtár-történelem szakán kötött ki, ahol egy pezsgő egyetemi és kollégiumi életbe keveredett. Keresztury Dezsőt idézve, saját magát is amolyan „polikíváncsi” embernek tartja, minden érdekli; így az egyetemi évek alatt is sok szemináriumra és speciális kollégiumi órára járt. Zalaegerszegre először szakmai gyakorlatra jött 1980-ban, aztán két évvel később végleg leszerződött a Deák-könyvtárhoz. Ezen belül is a helyismereti gyűjtemény munkatársa lett, ami azt jelentette, hogy belevetette magát Zala megye történetébe. Azt mondja, ez egy végtelen tanulási folyamat, mert mindig előjön valami újdonság.

Kiss Gábor szívesen emlékszik vissza Zalaegerszeg ’80-as évekbeli élénk kulturális és szellemi életére, illetve arra, hogy a híres Szivárvány műveltségi vetélkedő miképp kovácsolta össze a helyi értelmiséget. Mint mondta, valószínűleg azért tudták legyőzni a nagy egyetemi városokat, mert az itteni kisebb közösség jobban koncentrálta az erőit, így a verseny résztvevői és a háttérben dolgozók egy nagyon dinamikus és hatékony csapatot alkottak. A háttérbázis például CB-rádión adta le az információkat a zsinagógában ülő versenyzőknek.

A Szivárvány vetélkedő egyik háttércsapata. Balról Kiss Gábor. (Forrás: Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár)

A ’90-es évek amúgy is lázas időszak volt

Mesélt a rendszerváltozás időszakáról is; az 1990-es helyhatósági választásokon a kertvárosi körzet egyéni önkormányzati képviselője lett. Ma is úgy érzi, hogy az első önkormányzati ciklus egy nagyon izgalmas és tanulságos időszak volt. Beleugrottak egy új rendszerbe, amiről tulajdonképpen senki nem tudott semmit. Viszont mindenki közösen, csapatban gondolkodva szerette volna megoldani a problémákat, még akkor is, ha más-más politikai pártot képviseltek.

A könyvtár igazgatójává 1992-ben választották meg és 2023-ig vezette az intézményt. Azt mesélte, a kezdet mindjárt „nagyon jól” sikerült, mert a heves esőzések és a Deák téri épület rossz szigetelése miatt beszakadt a könyvtár teteje. Az első évek így építkezéssel teltek. A ’90-es évek amúgy is lázas időszak volt minden intézmény számára, hiszen a jogszabályi átalakulás mindenkit érintett. De ekkor szervezték meg Zalában a kistelepülési könyvtári ellátórendszert is.

Kiss Gábor azt vallja, hogy alkalmazkodni kell a folyamatosan változó körülményekhez, és közben kihasználni minden lehetőséget. Nincs haszontalan tudás, mert valami mindig jó lesz valamire. Azt persze ma még nem tudni, hogy a mesterséges intelligencia hogyan alakítja át a kompetenciákat. Szerinte van olvasási kedv ma is, ám a statisztikák alapján a nők olvasnak többet. Mivel az olvasás a kreatív és kritikus gondolkodást támogatja, lehet, hogy a férfiak lemaradnak-e téren – tette fel a költői kérdést a rendezvény végén. S hogy a főkönyvtáros milyen olvasmányt vinne magával egy lakatlan szigetre? Valószínűleg a Szentírást, hiszen abban minden lényegi benne van.