Kozmikus veszedelmek?

Közeledő kisbolygó és sodródó űrszemét

A TIT Öveges József Ismeretterjesztő és Szakképző Egyesület elnöke, a VEGA Csillagászati Egyesület (VCSE) elnökségi tagja, gyerekként látta az első szputnyikot a feje felett elrepülni; 1957-et írtak ekkor.Az amatőr csillagásszal a Kávészünetben kisbolygókról, űrszemétről és egyéb égi jelenségekről beszélgettünk. Megtudtuk azt is, hogy hisz a telepátiában, ám az időutazásban és a teleportálásban kevésbé.

- Honnan jött ez a szenvedélyes érdeklődés a csillagok iránt?

- Az indíttatás valószínűleg onnan ered, hogy édesanyám is az átlagnál jobban érdeklődött a téma iránt. Mindig jó válaszokat adott kérdéseimre, ami csak tovább fokozta kíváncsiságomat. Középiskolás koromban már saját kezűleg távcsövet építettem. Különleges élmény volt ezen át nézni a Hold krátereit.

- Akkoriban még szakembereknek sem lehetett egyszerű feladat összerakni egy távcsövet. Egy diáknak honnan volt ehhez ismerete?

- Könyvekből és olyan ismeretterjesztő folyóiratokból, mint például a Föld és Ég. Ezen kívül volt még egy „bibliám”: Kulin György A távcső világa című könyve. Ebben külön fejezetek szóltak a távcső építéséről. Gyakorlatilag minden újságot, könyvet felkutattam, ami ezzel a témával foglalkozott.

- A hidegháborús helyzet, illetve a nagyhatalmak űrprogramjai mennyire befolyásolták, vagy mélyítették el érdeklődését?

- Tény, hogy akkoriban sokkal nagyobb hírnek számított egy rakéta kilövése, mint mondjuk manapság egy űrrepülőgép elindítása, vagy célba érése. Szenzációjellege miatt sokkal több embert érdekelt a világűr, mint most. Manapság inkább akkor figyelnek jobban, ha van egy kis kampánytevékenység is: ilyen volt a 2009-es csillagászat éve, mely a távcső születésének 400. évfordulójára emlékezett. Hasonlóan jó alkalom, hogy a csillagászat felé tereljük egy kicsit az érdeklődést, ha valamilyen előre látható jelenséggel lehet számolni. Mondjuk nap –vagy holdfogyatkozással, meteoresővel, üstökös feltűnésével. A TIT és a VCSE célja is az, hogy segítsen „eligazodni” az univerzumban, választ adjon bizonyos kérdésekre az érdeklődőknek, s próbálja valamelyest pótolni a közoktatás hiányosságait.

- Végül miért nem lett profi csillagász?

- Nem is gondoltam rá, hogy az legyek! Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de a középiskolai osztályfőnököm, aki matematika-fizika szakos tanár volt, akkora hatással volt rám, hogy elhatároztam: én is pedagógus leszek. Magyarországon egyébként nagyon kevés csillagászra van szükség – körülbelül tízen, húszan vannak – és engem tökéletesen kielégít az, amit amatőr csillagászként, és ismeretterjesztőként tehetek. Amúgy egy profi csillagász barátommal (aki nem más, mint Csizmadia Szilárd, a VCSE elnöke) sokat viccelődöm azon, hogy én gyakrabban nézek távcsőbe, mint ő. A berlini kutatóintézet munkatársaként, ő ugyanis leginkább a számítógép előtt ül, és a föld körül keringő műholdak mérésadatait elemzi. Amatőr csillagászként én viszont nemcsak saját örömömre figyelem az eget, hanem egy-egy rendezvény keretében ezt másoknak is megmutathatom. Persze, azért minden este bekapcsolok otthon egy számítógépet és egy meteorészlelő kamerát az erkélyemen. Összegyűjtöm és feldolgozom a képi információkat, amik egy nemzetközi adatbázisba kerülnek. Így profi kutatók munkáját is segítem.

- A közhiedelemmel ellentétben, meteorokra nem csak augusztusban kell számítani.

- Folyamatosan hullnak! Látványosan szép meteorokat lehet észlelni rajokon kívül is. Magyarországon több kamera is figyeli a légtér meghatározott részét, méréseikből kiszámítható térbeli haladásuk és a Föld légkörébe érkezésüket. Az adatok egy jól szinkronizált adatbázisba kerülnek, így egy-egy meteor mozgását másodpercre pontosan nyomon lehet követni, akár egészen a becsapódásig.

- Az univerzum elég széles, sőt végtelen. Önt ezen belül mi vonzza elsősorban?

- Érdeklődésem irányait leginkább a lehetőségek szabták meg. Amíg a távcsövem arra volt alkalmas, hogy a Holdat nézzük vele, az volt a fő vonal. Kiegészítve persze az űrkutatás aktuális eredményeivel. Ez a kör most bővült, hiszen a TIT sikeresen szerepelt egy pályázaton, ami lehetővé tette, hogy egy számítógéppel vezérelt mechanikával működő távcsövet vásároljunk. A megfelelően pozícionált szerkezet bármit megmutat, ami az égbolt látható felületén van és a távcső által észlelhető. Így akár távoli galaxisokat, vagy a csillagközi tér gáz- és porfelhőit is meg tudjuk vele figyelni. Bár sajnos Zalaegerszeg ege alól a haloványabb objektumokat még egy halogén szűrő ellenére is alig lehet meglátni a fényszennyezettség miatt. A falusi égbolt sokkal alkalmasabb terület az ilyen jellegű megfigyelésekhez.

- Ha már objektumoknál tartunk: 2036-ban a Föld állítólag egy kisbolygóval ütközik, ami felbecsülhetetlen károkat okozhat. Valósak az aggodalmak?

- Valóban vannak olyan, a kisbolygó kategóriájába tartozó égitestek, melyek vészesen közel kerülhetnek hozzánk. Ha némelyikkel ütköznénk, akár kontinenseken átívelő katasztrófa is bekövetkezhetne. Vagy a légkörbe csapódáskor kialakuló lökéshullám, vagy a felsőlégkörbe kerülő por és vízpára, vagy az esetleges szökőárak miatt. A kisbolygókat azonban jól ismerik az erre hivatott szakemberek, és én pillanatnyilag jobban hiszek azoknak, akik azt mondják, hogy ilyen katasztrófára nem kell számítanunk. Amúgy a legrosszabb, az a megoldás lenne, ha az ilyen közeledő égitestet a filmekben látottakhoz hasonlóan elkezdenék szétlőni. A feldarabolt égitest ugyanis még jobban szóródik. A leghatékonyabb megoldás a lassítás, vagy gyorsítás. Ha ugyanis csekély mértékben is, de módosul a bolygó sebessége, módosul az eredeti pályája is, így elkerülhető az ütközés.

- Előadásain az derül ki, hogy Ön sokkal jobban fél a környezetszennyezés, vagy az űrszemét káros következményeitől.

- Ez így igaz! Az ózonréteg elvékonyodása nagy gond, és az is, hogy mi lesz a Föld ivóvízkészletével. „Fejünk felett” pedig rengeteg űrszemét sodródik. Sok olyan űreszközt lőttek fel, amit nem készítettek fel arra, hogy vissza is hívják őket. Ezek egymásnak ütközve, szétszóródva veszélyeztetik a még működő űreszközöket, és még az asztronauták életét is. Arról nem is beszélve, ha belépnek a Föld légkörébe, irányíthatatlan lesz a becsapódásuk. Gyakorlatilag bárhová eshetnek. 1977-ben a Skylab űrállomás zuhant le, miután öt évig sodródott. Szerencsére lakatlan területre esett. Ezekre a problémákra megoldást kell találni.

- Legutóbb egy rendezvényen azt mondta: hisz a telepátiában.

- Igen, szerintem a gondolatátültetés valós dolog. Bioáramok, és rádióhullámok miért ne közvetíthetnének gondolatokat. Bár nem vagyok ebben a kérdésben szakember, de hiszem és tapasztalom a jelenséget.

- Időutazás, teleportálás, földönkívüliek?

- Ami az első kettőt illeti, nem nagyon hiszem, hogy megvalósítható. Kritikusan nézem a sci-fi filmeket is. Már csak azért is, mert egy-két kivételtől eltekintve a földönkívülieket gonosznak és fenyegetőnek ábrázolják. Szerintem, ha léteznek ilyen lények – és ezt nem zárom ki – akkor azok olyan intelligenciával és felelősségtudattal rendelkeznek, hogy nem rossz szándékkal érkeznek a Földre. Ha meg el akarnának minket pusztítani, egy gombnyomással megtehetnék.

- Mit gondol, lesz világvége?

- Csillagászati számítások szerint lesz, körülbelül 5 és fél, 6 milliárd év múlva. A Napnak ugyanis lecsökken az energiája, s mint vörös óriás, fel is fúvódik. Felszíne akár a Marsot is elérheti. Már a növekedés kezdeti fázisában olyan forró lesz a Föld és környezete, hogy az nem lesz alkalmas emberi életre. A Föld is, és a Naprendszer bolygóinak többsége is elpusztul. Persze, azt nem tudni, hogy egyáltalán lesz-e ekkor még emberiség, hiszen van egy közelebbi probléma is: néhány tízezer év múlva bekövetkezhet egy pólusváltás. Ekkor megszűnik átmenetileg a mágneses tér körülöttünk, s nem lesz, ami védje a kozmikus sugárzástól a Földet. Ez aggodalommal tölt el. Na, meg az is, hogy az emberiség addig is mit tesz a bolygóval. Jó lenne ezt a világot sokáig megőrizni, s menteni az értékeit.