Fűszer gyűjtő színművész

Sztiptíztáncosokat is tanított

- Jó a családja humorérzéke? Ha látnák ebben a kissé kigúnyoló szerepben, mit szólnának?

- Fantasztikus, már-már legendás humorérzéke van a családomnak. A legnagyobb szegénységben is a nevetés volt a mentőöv. Egyébként a felmenőim között valóban voltak arisztokraták, nemesek, sőt még egy veszprémi püspök is. Anyai ágon pedig Kölcsey Ferenc bátyjának a lánya a szépanyám. De ugyanezen ágon Szabó Magda is a rokonom. Korláthy gróf érdekesen hálátlan szerep, az '50-es évekbeli véleményt mutatja az arisztokráciáról.

- Az operetthez hogy viszonyul?

- Nagyon szeretem. A színházi kultúra egyik oszlopa, kiírhatatlanul beépült. Fontos, akár a népszínmű, és kezdetektől népszerű. A fiatalok körében is.

- Darab közben ki tud nézni, hogy milyen a közönség?

- Nem lehet kinézni. A régi függönyökön volt egy kis kukucskáló, ott lehetett. De ma már ez nincs. Viszont az előadás előtti alapzsongásból már lehet tudni, hogy milyen lesz a közönség. Ehhez kénytelenek vagyunk idomulni, mert a közönség és a színészek együtt hozzák létre a darabot, ezért ezt össze sem lehet hasonlítani egy filmmel.

- Általában milyen a zalaegerszegi közönség, két évtized távlatából?

- Amikor idekerültem szervezési problémák voltak. Az üres helyekre kivezényeltek katonákat, vagy diákokat. A viselkedésük meg is határozta a darabot. Nem tartom helyesnek a kizárólagos diákelőadásokat sem, mert a gyereknek a felnőttől kell látni a helyes színházi viselkedést. Ha csak a kortársak ülnek mellette, akkor ezt nem lehet eltanulni. Alapjában nagyra becsülöm a helyi közönséget, mert a semmiből teremtettek színházat és színházi kultúrát. Ami nagyon fájó, a kamaraszínház megszűnte. Ott olyan közelség, intim viszony volt a közönséggel, ami egész más játékot kívánt. Egy félmosolyt, egy szemrebbenést is érzékeltek a nézők, ami a nagy színpadnál már az ötödik sorban sem látszódik.

- Tanítóképző főiskolán is volt hallgató. A tanítással nem kacérkodott? A gyerek gyorsan megszerették önt tavaly a Pál utcai fiúk tanítójaként.

- Én is gyorsan megkedveltem őket. Közel tíz évig tanítottam a Stúdióban formatant, esztétikát, és egyéb apró-cseprő dolgokat. Egymástól tanultunk, én fiatalul, ők színészül. Arra voltam kíváncsi, amit tudnak és nem arra, amit nem. Persze bizonyos határok között. Mert a verstan olyan, mint a matematika, nem lehet pontatlan. Ez a munka is hiányzik.

-  Kiöregedésről lehet beszélni a szakmájukban?

- Alkata válogatja. Van, aki kiég, elveszti az érdeklődését, a közléskényszerét. De ez nem törvényszerű. Az oka lehet, ha valaki sokáig van parkolópályán és nem elég erős a túléléshez. Görcsös lesz, elveszíti a fantáziáját. Valahogyan meg kell tartani a cselekvő intenzitást, ezzel a memóriát és a fantáziát, aminek a karbantartás a legfontosabb a színészi pályán.

- Önnek esetleg ilyen mentőöv lehet a gasztronómia? Úgy hírlik, a fűszerek nagy szakértője.

- A főzés, a jó étel elkészítése sok mindenben hasonlít a színházhoz. Hosszas tervezés, anyagismeret, memória, gyakorlat, kreativitás, sok munka és a végeredmény ennek töredéke alatt fogy el. Írok egy könyvet a fűszerekről, 380 fűszert írtam le, és még 16 hiányzik a sorból. Csak olyanokról írok, melyet magam is kóstoltam, használtam, egy kis fűszertörténettel kiegészítve - s már mutatja is a fotókat a lakásában plafonig érő fűszeres polcokról, s mesél a kínai és indiai konyha különbségeiről, sorolja a borsok fajtáit, rendszertanát, felhasználását. S azon baráti esteket, amikor az ízek harmóniáit próbálgatták.

- Ha már pikáns ízek, akkor legyen pikáns történet is. Valamikor sztriptízt is tanított.

- Debrecenben az Aranybika éjszakai lokáljában történt ez. A varieté műsor szervezésében vettem részt és a sztriptíztáncosokat magam tanítottam be. Akkoriban kerestem a legjobban. Még Zalaegerszegre is elhívták a műsort, akkor az Arany Bárány elnöki lakosztályában laktam - teszi hozzá mosolyogva. - Aztán másfél év után ezt befejeztem.

- Tervei?

- Jelentős szerepeket szeretnék játszani. Évek óta készülök egy önálló estet összehozni, de eddig mindig lebeszéltem magam. Klasszikus verseket adnék elő, mert a verskultúra ma nagyon gyenge. A magyar irodalom gyöngyszemeiből válogatnék, melyek még a köztudat határán billegnek. Mint a Szeptember végén vagy a Walesi bárdok.