Mindig piros az ég alja

Csillagászati előadás a Marsról

A könyvtár olvasótermében Bánfalvi Péter amatőr csillagász, a TIT helyi elnöke tart havonta előadást. A legutóbbi rendezvényen a Mars-kutatás legújabb eredményeiről számolt be az érdeklődőknek.

Mint mondta: az utóbbi évtizedekben sok új tudományos eredmény született a vörös bolygóról, köszönhetően a ’70-es években indult kutatási programoknak. 1976-ban a Viking I–II. űrszondák álltak először a bolygó körüli pályára, majd a leszállóegységek talajt is értek. Szerves életre utaló jelet nem találtak.

Az azóta eltelt időben több űrszonda is figyelte a Mars felszínét. 2004-ben szállt le a Spirit, az első amerikai „robotgeológus” marsjáró, majd három héttel később célba ért a NASA, Opportunity névre hallgató robotszondája is.

Üledékes kőzeteket kerestek, és találtak is a felszínen. És ha már a felszínnél tartunk: a bolygót vasoxiddal szennyezett por (homoksivatag) fedi, ezért látszik vörösnek. Ez a por liszt finomságú, s a légkörben is ez a vörös szemcse lebeg.
A Marson ezért mindig piros az ég alja.

A bolygó fele akkora, mint a Föld, átlaghőmérséklete mínusz 65 Celsius-fok. Nap körüli keringési ideje 687 nap, forgási ideje (egy marsi nap) pedig 24 óra 27 perc. Két holdja van – a Phobosz és a Deimosz –, melyek szabálytalan alakú égitestek és nagyon kráteresek. Valószínű, hogy mindkettő a Mars tömegvonzása által befogott aszteroida.

Az előadáson szó esett a földönkívüliekről és a Mars-lakókról is. Bánfalvi Péter elmondta: bár gleccserek, bárányfelhők és boszorkányszél (forgószél) megfigyelhető a bolygón, Mars-lakókat még senki sem látott. És mivel a légnyomás nagyon alacsony, a marsi légkör jó része pedig szén-dioxid – szinte lehetetlen belélegezni – az is kizárt, hogy az emberiség a Marsra települjön.

(Bánfalvi Péter amatőr csillagásszal készült interjúnk szerdától a www.zalamedia.hu portálon olvasható.)