Cigány és horvát gyűjtemény a könyvtárban

A nemzetiségi ellátás talán természetesnek s egyértelműnek tűnik, azonban nem mindig könnyű feladat. Kiss Gábor könyvtárigazgatót és Gyenes Imre gyűjteménykezelőt arról kérdeztük, hogy miért pont e két nemzetiség anyaga került fókuszba.

- A nemzetiségi ellátást törvény írja elő a könyvtárak számára, méghozzá az egyes nemzetiségek országon belüli elhelyezkedésének megfelelően – kezdte Kiss Gábor. A cigányság ebben a megfogalmazásban speciális, hiszen nem egy jól behatárolható földrajzi helyen élő nemzetiségről van szó, hanem egy etnikai kisebbségről. Zalában tulajdonképpen csak egy valódi nemzetiség van, mégpedig a horvátok. Ők egy jól körülhatárolható területen (a Mura mellett, hét településen) élnek. Gyakorlatilag ez az oka annak, amiért horvát nyelvű dokumentumok kerülnek a könyvtárba.

Az igazgató hozzátette: korában is volt is ilyen jellegű feladata az intézménynek, ám nem mindig volt arra lehetőség, hogy fejlesszék az állományt. Most az országos nemzeti könyvtáron keresztül tudnak új anyagokhoz jutni.

- Jelenleg körülbelül 174 horvát nyelvű friss irodalom van a könyvtárban, külön raktári részben – mondta Gyenes Imre a gyűjteményről. Az, hogy horvát nyelvű, így önmagában még nem elég, ugyanis az is fontos, hogy tükrözze a Mura-menti – úgynevezett kaj – nyelvjárást. A beszerzést ezért úgy kell irányítanunk, hogy Mura-közi, vagy Zágráb közeli kötetek kerüljenek az állományba, mert ez a nyelv áll legközelebb az itt élők nyelvjárásához. Főleg olvasmányos, szépirodalmi művekről, gyermekkönyvekről van szó, de szakirodalom is előfordul.

Kiss Gábor szerint az a cél az, hogy anyanyelvükön olvassanak a Mura-mentén élők. Ez azért fontos, mert jelenleg erős tájszólással, tájnyelvvel beszélnek, s mindez keveredik a magyar nyelvvel. Szerencsére azonban egyre többen érdeklődnek a horvát hagyományok, s így a nyelv iránt is. Örömteli, hogy a fiatalok körében is érezhető az igény az értékmentésre, értékőrzésre.

A cigány gyűjtemény beszerzése és népszerűsítése egészen más történet. A beszélt nyelvek közül a lovári és a beás jellemző, ez számít élőnek. Zalában ezek közül is inkább a beást beszélik többen. De ez sem ilyen egyértelmű.

- Egyre nagyobb probléma a cigányság körében az identitásvesztés, és a nyelvvesztés is. A "tiszta" nyelvet már nagyon kevesen beszélik, hiszen az itt élő cigányok jó része úgynevezett romungró. Vagyis asszimilálódott romákról van szó, akik egy különleges, kevert nyelvet – félig cigányt, félig magyart – beszélnek – folytatta Kiss Gábor. Örök probléma ráadásul, hogy hogyan tudnak úgy asszimilálódni, hogy megőrzik identitásukat, kultúrájukat is. És sokszor az is kérdés, hogy ez utóbbit fel merik- e vállalni, vagy éppen ellenkezőleg, inkább szégyellik. A könyvtár cigány gyűjteményének esetében így az is kérdés, hogy van- e, lesz-e értő közönség, aki használni tudja. A cigányságra egyelőre az jellemző, hogy a folklórt inkább megélik, és nem olvassák.

Gyenes Imre szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy a cigány dokumentumokat nem is a romák, hanem sokkal inkább a témával foglalkozó egyetemisták, vagy kutatók; szociológusok, szociográfusok, néprajzosok használják. A könyvtár rendelkezik cigány nyelvű szépirodalommal, valamint nyelvkönyvekkel és szótárakkal, de ezeket kevesen használják. Hangsúlyosabb az érdeklődés a gyűjteményen kívüli, cigány témájú, magyar nyelvű szakirodalmak iránt. Ezekből 434 önálló kötettel rendelkezik a közgyűjtemény, de vannak még tanulmányok is a témában. A megyei könyvtár cigánysággal kapcsolatos köteteit és anyanyelvi könyveit országosan is számon tartja a szakma.

Kiss Gábor hozzátette: sajnos pont az érintettek tudnak a legkevesebbet erről a gyűjteményről, aminek oka többek között a cigánysággal való tudatos törődés hiánya is. Csak remélni lehet, hogy felnő egy olyan roma értelmiségi réteg, aki olvasója, sőt írója is lesz az ehhez hasonló kiadványoknak.