A katedrától a múzeumig

Németh József nyugalmazott muzeológus, a Göcseji Múzeum egykori igazgatója, a város díszpolgára, a közelmúltban ünnepelte 80. születésnapját. A jeles alkalomból pályája kezdeteiről, és a zalai helytörténeti kutatások indulásáról beszélgettünk; stílusosan Zalaegerszeg egyik régi terén, a Deák téren. Ezt különösen szereti, hiszen megfordult itt Zrínyi Miklós, Pálóczi Horváth Ádám, Csány László és maga Deák is.

Szóval a magyar szak elvégzése után lehetett volna az ELTE reformkori tanszékének, vagy az irodalomtudományi intézetnek a kutatója, ám 56-ban az kaphatott Budapesten állást, akinek vagy családja volt a fővárosban, vagy bejelentett főbérleti lakhelye. Vas megyeiként neki egyik sem volt, így rövidesen felkínáltak neki egy álláslehetőséget Zalában.

- Leutaztam Zalaegerszegre, bementem a megyei tanácsra, ahol mondták, hogy a bánokszentgyörgyi iskolában van állás. Nagyszerű – mondtam, és mikor megy oda vonat? Vonat? Az oda nem megy, érkezett a válasz. Így én sem mentem Bánokszentgyörgyre. Mindegy is volt, mert katona lettem, utána viszont a művelődési osztály a Petőfi-iskolába irányított, aztán a Zrínyi-gimnázium tanára voltam három éven keresztül.

Mint meséli, közben sok minden más is foglalkoztatta: logika és etika kísérleti tárgyakat oktatott, ismeretterjesztő előadásokat tartott irodalomtörténeti és művelődéstörténeti témákban. Nem sokkal később pedig a Zala Megyei Tanács Művelődési Osztályának csoportvezetője lett.

- Nem akartam, de némileg kényszerhelyzet elé állítottak. Akkor született meg az első lányom, lakásunk viszont nem volt. Egy kollégiumi szobában laktunk. A kérdés az volt, elfogadom –e az állást és lesz lakás, vagy marad a tanári pálya, és vele még jó darabig a kollégium...

Már a 60-as években járunk. Ekkor kezdődött meg a múzeumok tanácsi kezelésbe adása. Apparátus ekkor még alig volt, mint ahogy muzeológus is. Gyakorlatilag sok helyen egyszemélyes múzeumok voltak. Ki kellett építeni a rendszert, és hamarosan megkezdődött a Göcseji Falumúzeum építése is. Bár sokan a nevéhez kötik a skanzen alapítását – mint mondja – nem az ő szellemi terméke, és a kezdeményező sem ő volt. Tanácsadóként vett csak részt a munkában, hiszen néprajzot, történelmet tanult az egyetemen, a téma pedig mindig is érdekelte. A Göcseji Múzeum Batthyányi úti épületének kialakításában viszont aktívan részt vett, annál is inkább, mert 1971-től ő lett az intézmény igazgatója. (A felkérést először viccnek hitte.) Az épület ekkor alakult át múzeummá; raktárakat, restaurátorműhelyeket, irodákat kellett kialakítani. Ekkortól váltak intenzívebbé a megyében és a városban a helytörténeti kutatások is.

- Nem sok dolog volt, amire támaszkodni lehetett a kutatások kezdetekor. Szentmihályi Imrének, Degré Alajosnak, Németh Lászlónak és Simonffy Emilnek voltak korábban munkái, ezek adták az alapot. Nagy lökést jelentett, hogy a 70-es években elindult a Zalai gyűjtemény sorozat, ami a megyei közművelődési intézetek közös kiadványa volt. Aztán fokozatosan beindultak a régészeti kutatások, erősödött a megyei múzeumi rendszer, így egy önálló múzeumi kiadvány (Zalai Múzeum) is születhetett.

Németh József nem csak az intézmény vezetésével foglalkozott ekkoriban. Elkezdte gyűjteni a megye – csekély, ám mégis feldolgozatlan – irodalmi hagyományait, valamint Zala fontos műemlékeit. Hétvégente autóba ült, és járta a falvakat; fotózott, kutatott, jegyzetelt. Ebből született 1975-ben a Zala Megye Műemlékei kötet. Aztán később Zalaegerszeg nevezetességeit is kötetbe szedte.

- Ugyan nem dúskálunk országos jelentőségű műemlékekben, de sok szépséget lehet mutatni az ide látogatóknak: román, gótikus és barokk épületekre is van példa. Történeti kutatások terén sokat köszönhet a megye dr. Vándor László régésznek, Valter Ilonának, aki rövid ideig dolgozott szintén régészként a megyében. A művészettörténet területén pedig Kostyál László munkája hozott sok-sok újdonságot. Örömteli az is, hogy Zalaegerszeg múltjáról is rengeteg adat és korabeli fotográfia került elő az elmúlt évtizedekben, köszönhetően Béres Katalin és Megyeri Anna tevékenységének. A város méretéhez képest színvonalas és aktív tudományos munka folyik itt, amiben a muzeológusokon kívül a levéltár munkatársai is élen járnak.

Németh József 1992-ig vezette a múzeumot, majd nyugdíjba vonulásáig (1994) még tudományos munkatárs volt, de a kutatómunkát tulajdonképpen máig nem hagyta abba. Bár, úgy érzi "mára megérte, hogy korszerűtlen lett", és a mostani kollégák már sokkal többet tudnak nála. Felgyorsult az információáramlás a tudomány területén is, a fiatalabbak kétség kívül előnyben vannak. Mindezek ellenére okostelefonja van, tabletről olvassa a híreket és rendszeresen e-mailezik, de ahogy látja a 15 éves unokája sokkal jobban ért ezekhez. Napjai aktívan telnek: rengeteget olvas (pótolja hiányosságait), néha még tart egy-egy előadást is, vagy lektorál. A kulturális eseményeken pedig biztos, hogy jelen van.