Interkulturális találkozó külföldi alkotókkal

A három alkotó ezúttal tényleg nagyon messziről jött: Noelle Ng Po Lin Hong Kongból, Ariel Cotton az USÁ-ból, azon belül is New Yorkból, Claudia Maria Calderón Dianderas pedig Peruból érkezett a zalai megyeszékhelyre. Kultúrsokk – röviden így foglalták össze a Magyarországon eltöltött első 24 órát. A hallgatóknak pedig szintén kultúrsokk volt a művészek bemutatkozó estje a PopUp Caféban, hiszen annyi mindenről esett szó bő két óra alatt, hogy azt nem is lehet csupán a képzőművészet kategóriájába sorolni.

De hát mi is a kortárs képzőművészet, ha nem egy állandó reagálás társadalmi és lelki tartalmakra, vagy felnagyítása, sűrítése, kifigurázása mindezeknek a folyamatoknak. Az interkulturális találkozón minderre bőven volt példa.

Ismerjük a dzsentrifikáció szót? És, ha tudunk is helyi példát mondani (bár nem sokat) a jelenségre, akkor érezzük annak negatívumait is? – merült fel a kérdés mindjárt az est elején. A modern kori szociológiában és urbanisztikában használt kifejezés azt a folyamatot jelenti, mikor egy lepusztult városrész újra élni kezd azáltal, hogy művészek, dizájnerek, fiatal üzletemberek költöznek a haldokló utcákba. A félig romos, lelakott épületek helyén kávézók, galériák, romkocsmák, művészlakások nyílnak, ami egyfelől nyilván pozitívum. Másrészt viszont élő közösségek és kultúrák, sőt társadalmi csoportok tűnhetnek el a változás hatására. Nos, ha itt nem is érzékeljük ezt ennyire nyilvánvalóan, Brooklynban például – ahol a new yorki művész él – mindez komoly problémát jelent. Az amerikai képregényrajzoló pedig többek között erre a nem mindig pozitív változásra reflektál grafikáival. Van azonban még egy súlyos kérdés, ami képregényeit ihleti: a zsidó-palesztin konfliktus. Az alkotó ugyanis egy mélyen vallásos zsidó családból származik. Iskoláit is ilyen környezetben végezte. A főiskolán azonban megismerkedett egy libanoni fiúval. Barátságuk nem mindig könnyű, és néha szívszorító momentumait egy képregény-sorozatban meséli el. Kíváncsian várjuk, hogy zalaegerszegi tartózkodása alatt, milyen rajzok születnek majd.

Ha már átalakuló városokról volt szó: részben ezzel foglalkozik a hong kongi művész is. A metropoliszban ugyanis olyan sebességgel változik az utcakép, hogy a fiatal alkotó – aki a divattervezői pályát és a divatipart hagyta el a festészetért – már nem találja azt a helyet, ahol felnőtt. Nemcsak szülőháza tűnt el, hanem az egész környék teljesen átalakult. Nem csoda, hogy vonzódik a régi épületek és kultúrák iránt, így festményein is főleg ezek jelennek meg.

A Peruból érkezett képzőművész főleg szobrokkal és különleges installációkkal foglalkozik, melyek a "testbeszéd" "testnyelv" témáját járják körül. Belső vívódások, testi fájdalmak, különféle állapotok és elherdált lehetőségek – az alkotó szerint minden testrészünk a saját nyelvén beszéli el ezeket az élményeket. Munkáit a töredékesség jellemzi. Érdekli ezen kívül a test és a szociális környezet viszonya is; vagyis ahogy az egyén kitölti a rendelkezésére álló teret. Zalaegerszegi tanulmányútja alatt is ezekre figyel majd.

A bemutatkozó est utáni napokban a hong kongi alkotó már "akciózott" is egyet a város köztéri szobraival. Kisfaludy Liliomát alkotta meg mozgatható anyagból (és itt vissza is köszönt divattervezői múltja), melyet aztán más belvárosi szobrok (Sakkozók, Zalai nemes, Ivókút, Országépítő, Szent Kristóf) mellé helyezett különféle pozitúrákban; egy-egy fotó kedvéért. Hogy a külföldi alkotóművészek mi mindent látnak még érdekesnek és izgalmasnak városunkból, az a következő hetekben, illetve a zárókiállításon derül ki.