D'clinic: fókuszban a köztéri szobrok

Bizonyos dolgokra pedig még azok sem gondolnak, akik egyébkény érdeklődnek a képzőművészet iránt – legalábbis ez derült ki a D'clinic Studios júniusi zárókiállításán. Sokkal kevesebbnek gondoljuk a szobrok számát, mint amennyi a valóságban van (kétszáznál is több) és gőzünk sincs a férfiak és a nők arányáról; már ami az utunkba kerülő alkotásokat illeti.

A nemzetközi rezidenciaprogram keretében néhány hétig itt dolgozó egyik művész pont a köztéri műveket vette górcső alá, majd reagált is a látottakra. A hong kongi Noelle Ng Po Lin itt tartózkodása alatt nagyon sokat sétált és biciklizett a városban. Szerette volna megfigyelni egyrészt az embereket, másrészt pedig azt a környezetet is, amelyben élünk. Figyelme aztán egyre inkább a köztéri szobrok felé fordult, és tudatosan kezdte vizsgálni őket.

Összességében úgy látta, hogy túl komolyak vagyunk - legalábbis ami az utcákon, tereken lévő alkotásokat illeti. Szobraink ugyanis főleg régi korok szereplőit (köztük királyokat, nemeseket, politikusokat) ábrázolják, és leginkább klasszikus, vagy klasszicizáló stílusban készültek. Kevés a modern, játékos alkotás.

Mint ahogyan a nő is! A fiatal művész a belváros területén szinte alig talált női alakot ábrázoló szobrot. Az a kevés is, ami van, mezítelen. Nem a prüdéria mondatta ezt az alkotóval, egyszerűen csak furcsának találta. Mindenesetre elgondolkodtató tények ezek, még a helyben élőnek is: hős férfiak, egyházi, bibliai szereplők és lecsupaszított nők.

Noelle – aki divattervezőből lett képzőművész – minderre úgy reagált a művészet nyelvén, hogy elkészítette Kisfaludy Liliom című szobrának egy mozgatható és felöltöztetett változatát, puha, könnyű, hajlítható anyagból. Az ekképp "életre kelt" Liliomot – mely kéztartásában (egyik kezét tarkójára teszi) hasonlít az eredetihez – egy hajnali akció keretében elvitte más szobrokhoz, és különféle beállításokban lefotózta őket. Mint mondta, az volt a célja, hogy ezzel a jelképes találkozással egy új perspektívát hozzon létre, s így egy-egy pillanatra megváltoztassa a szobrok eredeti jelentését.

Az alkotó ezen kívül néhány festményt is készített ugyanerre az ötletre alapozva. Az egyiken Liliom (akinek ruháját minden bizonnyal Fischer Országépítőjének leple ihlette) például a Dísz téren álló Zalai Nemessel iszogat és eszeget egy szalonban. A másik ennél kissé nyomasztóbb: az előbb említett Országépítő került egész más kontextusba azáltal, hogy egy üres osztályteremben áll a katedra/tanári asztal tetején, és kezével épp a belépő Liliomra mutat; a mozdulat azonban leginkább megbélyegzést, megszégyenítést jelez.

A művész a projekttel kicsit szerette volna "kiengedni a gőzt, a nagy komolyságból", és a játék kedvéért megváltoztatni néhány körülményt. A puha változatú Liliommal egyébként a zárókiállításon is lehetett fotózkodni. A D'clinic júliusban újabb alkotókat vár a műterembe.