A vasútállomás a századelőn

Vasút a parkok szomszédságában

Hosszas előzmények után 1889 szeptemberében kezdődött el az első vasútvonal megépítése Csáktornya-Zalaegerszeg-Ukk között. Divatos kifejezéssel ma azt mondhatnánk, hogy a projekt nyitányaként egy kapavágási ünnepélyt szerveztek az állomás – vagy ahogy akkor hívták indóház – építésének helyszínére. Az e célra készült ezüst kapával az első vágást maga a főispán, Svasits Benő tette meg.

Az állomást egy évvel később, 1890-ben avatták fel. Az épület jóval kisebb méretű volt a mostaninál, és a maitól kissé északabbra állt. Az avatáson részt vett Baross Gábor közlekedési miniszter is. A vasút szomszédságában ekkoriban kezdtek kialakítani egy ligetet, amit hálából Barossról neveztek el. A liget létesítését az indokolta, hogy a város ezen része a vasúti közlekedés elindulásával egyre inkább bekapcsolódott a mindennapi életbe, és nem maradhatott parlagon.

A Baross-liget terveit egy kaposvári kertész készítette, és ez volt a város első, tudatosan telepített parkja. Eredeti nagysága egy kataszter hold volt, ez később csökkent, mikor keleti oldalán – ma Kosztolányi út felé vezető szakasza – utat építettek. A liget egyedi növényfajokat nem tartalmazott, főleg hárs, nyír, kőris, vadgesztenye és vörösfenyő, valamit rózsalugasok, virágágyak díszítették. Ekkor került telepítésre az a platánokból álló fasor is, mely ma a Zrínyi utat díszíti. 1891-ben pedig felépült a ligetben a vasúti vendéglő is, melyből aztán kórházi épület, majd ismét étterem lett. A liget neve is változott: 1948-ban Dózsa-liget lett, néhány hónapja pedig ismét Baross nevét viseli.

A város első vasútállomása több mint harminc évig szolgálta a közlekedők igényeit. 1927 tavaszán aztán átadásra került egy új, jóval nagyobb forgalom lebonyolítására képes állomás, mely tulajdonképpen a ma is álló épület elődje volt. A terveket Fábián Lajos budapesti építész készítette. Érdekessége, hogy valószínűleg ez az ország egyetlen neoromán stílusú vasútállomása. Pesthy Pál 1931-ben íródott Zalaegerszeg múltja és jelene című könyvében egyenesen a legmodernebb vidéki állomásnak nevezi, mely "egy lovagvárra emlékeztet". Az új állomásról az első vonat 1927. május 18-án futott ki. A forgalom évről évre emelkedett. A harmincas évek elején naponta 25 vonatpár közlekedett, Budapestet pedig négy útirányon át is el lehetett jutni.

Ekkoriban az utazót az állomásról kilépve egy szépen rendezett park, a távolban pedig a Notre-Dame zárda épületének látképe fogadta. Ez utóbbi 1927-29 között épült fel, szintén neorománra emlékeztető díszítőelemekkel. A Bajcsy Zsilinszky téri park a Zrínyi út szélesítése, majd az 1955-ben a vasútállomás előtt kiépülő autóbusz-állomás miatt kissé visszaszorult. Ugyanebben az esztendőben került felállításra a téren a Felszabadulási emlékmű is, amit – nem véletlenül – úgy helyeztek el, hogy kitakarja a látképből a zárda épületét. (Az emlékművet ugyan 1956 őszén ledöntötték, ám a következő év tavaszára újra felállították.)

Az állomás és a tér a 30-as évek elején

Persze a vasútállomás épülete nem vészelte át épségben a háborús éveket. Többször is érte légitámadás, ezek közül a legsúlyosabb az 1945. március 28-i bombázás volt. A helyreállítás még augusztusban is zajlott. Az állomás épületét ezt követően is érték változások: belső terei lényegesen átalakultak, megváltozott ezen kívül a bejárat feletti homlokzati rész, északi szárnyát pedig megtoldották.

(Felhasznált irodalom: Németh József: Egerszegi örökség 2008.; Zalaegerszeg évszázadai-Várostörténeti tanulmányok, szerk.: Kapiller Imre 2007.; Zalaegerszeg-Dokumentumok a város történetéből, szerk.: Gyimesi Endre 1985.; Pesthy Pál: Zalaegerszeg múltja és jelene 1931.)