A parkoló megmenekült, a csárda nem

A helyi városvédők első elnöke dr. Szilvás Rudolf főorvos, egykori kórházigazgató volt, titkárrá pedig dr. Kocsis Gyulát választották. Az alapítók között ott találjuk többek között Jagasics Bélát, Kováts Flóriánt, Kiss Gábort, Orbán Hota Sándort és Vértény Jenőt is. 1991-től 2013-ig dr. Vándor László, ma már nyugalmazott múzeumigazgató töltötte be az elnöki posztot. A jubileumi ülésen ezért ő értékelte az egyesület eddigi tevékenységét, közéletben betöltött szerepét.

Mint mesélte, 1989-ben nem előzmény nélküli volt az a gondolat, hogy jöjjön létre egy városvédő egyesület. A századelőn már működött ugyanis egy városszépítő társaság Zalaegerszegen, melyet akkor a polgárosodás hívott életre. A rendszerváltozás éveiben ismét felerősödtek ezek az elgondolások. Vándor László úgy emlékszik: a kezdeti műhelytitkokról kevés dolog maradt fenn, csak a kedves emlékek és az alapító okiratok. Talán Kováts Flóriánnak (a VMK egykori igazgatójának) a fejéből pattant ki először az ötlet, hogy jöjjön létre egy városvédő civil szervezet. Sokan támogatták a javaslatot, hiszen az volt a cél, hogy polgárosodjon a város, és legyen arculata a belvárosnak.

Ez utóbbihoz persze egyfajta szemléletváltásra is szükség volt, annál is inkább, mert Zalaegerszeg lakosságnak jó része a 60-70-es években a környező falvakból települt be. Ők nyilván nem kötődtek annyira a város régi épületeihez, mint a tősgyökeresek, akiknek a száma viszont kevés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a régebbi történelmi múltra visszatekintő városokban sokkal hatékonyabban tudnak működni az efféle civil kezdeményezések. Igazi szemléletváltás épp ezért még mindig nem történt a városban.

Az egykori elnök szerint ez szülte többek között az egyesület kezdeti gyermekbetegségeit is: az induláskor sok vállalkozó csatlakozott hozzájuk, akik gazdasági/politikai szerepet is szántak a társaságnak. A kilencvenes évek elején 200 fős volt a tagság. Mikor kiderült, hogy itt nem aktív politikai egyesülésről van szó, a létszám leapadt.

Vándor szerint az egyesület fénypontja a letisztulást követő tíz-tizenkét év volt. Sok mindent elértek, de voltak kudarcok is. Listázták többek között a megőrzendő épületeket, segítettek új neveket találni a rendszerváltozás szellemében átkeresztelt utcáknak. A belvárosi átépítéseknél pedig próbálták arra ösztökélni a várost és a tervezőket, hogy a régi homlokzatokat őrizék meg, vagy építsék be az új épületekbe. Ezek sajnos nem mindenhol sikerültek jól. Az egyesület első nagy akciója nyomán emléktábla került a Deák térre a bíróság épülete elé, jelezvén: itt állt valamikor az egerszegi vár. Az emléktábla állításnak azóta is hagyománya van a városban. Kudarcként emlékeznek arra, hogy a 90-es évek végén egy védett homlokzat az "éj leple alatt" leomlott az Ady utcában. A város egyik nevezetességének, a Becsali Csárdának a lebontása pedig el is vette a kedvüket egy időre. Küzdöttek a megmentésért, de nem sikerült.

Boda László, dr. Kocsis Gyula, dr. Vándor László, Czeglédy András

A 2000-es évek elején Boda László vezetésével létrejött a Városesztétikai Társaság is, így közös erővel tudtak kiállni az ügyekért. A civilek egyöntetű véleménye szerint az egyesület legnagyobb sikere az, hogy megakadályozták a zsinagóga melletti parkoló beépítését. (A tervek szerint szálloda épült volna oda a 2000-es évek elején.) Ez volt az egyedüli olyan akciójuk, melynél sikerült a közvéleményt is "felkorbácsolni", és a lakosságot is aktivizálni. Csalódás viszont, hogy az évek óta üresen álló épületek (ruhagyár, Zóna étterem, egykori leánykollégium, Balaton szálló) hasznosítása érdekében nem sikerült hatékony lépéseket tenniük, és a piac melletti Mérlegház is lebontásra került. Az ígéretekkel ellentétben pedig nem is építették fel újra a tér egy másik pontján.

2013-tól Czeglédy András építész vezeti az egyesületet, aki szerint a társaság a város fejlődésének egy kritikus időszakában jött létre. A rendszerváltozást követő években (de akár évtizedekről is beszélhetünk) sok minden képlékeny volt. Az értékek védelme pedig gyakran szembe ment a fejlesztési elképzelésekkel. Elnöksége alatt az egyik legnagyobb harc a Dísz téri platánok megmentése volt. Csak egy élte túl az átépítést. Az elnök sajnálja, hogy a tér esetében csak a fákra koncentráltak, és a tervrajzokra nem. Jobban kellett volna arra is figyelniük, hátha sikerült volna módosításokat elérni.

A városvédők szerint új kihívások mindig lesznek. A megmaradt városképért pedig ezután is küzdeni kell. Fontos, hogy olyan embereket találjanak, akik tényleg akarnak tenni a városért, mindeközben a városvezetéssel és a lakossággal is meg kell találni a közös hangot a sikerek érdekében.