A kultúrára áldozni kell!

– Bár az alapítvány még fiatal, a Munkácsy-kiállításokon keresztül már sokan, sokat hallhattak önökről. Ennek ellenére mégis arra kérem, hogy néhány mondatban mutassa be a munkájukat, célkitűzéseiket!
– Az alapítványt 2009-ben Pákh Imre hozta létre, aki a világon a legnagyobb Munkácsy-gyűjteménnyel rendelkezik. Neki köszönhetően egy olyan „Munkácsy-kultusz” indult be, ami az utóbbi egy évtizedben határon innen és túl is izgalmassá tette a festő életművét.

Segítségével számos kiállításon megismerhette, megismerheti a nagyközönség Munkácsy alkotásait, Csíkszeredától egészen Keszthelyig.  Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában jelenleg is látható a Munkácsy-triológia, és mindannyiunk számára nagy öröm, hogy ezzel párhuzamosan egy ilyen gyönyörű kiállítás látogatható most Keszthelyen is.

– A kiállítás alcíme azt sugallja, hogy itt valami egészen egyedit láthat a közönség.
– Igen. Ez igaz abban az értelemben is, hogy így együtt ezek a képek még sehol sem voltak láthatók, másrészt pedig azért is különleges ez a tárlat, mert ritka kísérlet arra, hogy egy állami és egy magángyűjteményből közösen jöjjön létre kiállítás. Bízom benne, hogy, ennek a példaértékű kezdeményezésnek lesznek követői, mert jó, ha a magán- és az állami érdek úgy találkozik, hogy abból kulturális értelemben érték teremtődik.

Emellett remélem azt is, hogy a nyári szezonban a nagy látogatószám mellett nagy bevételt is jelent majd ez a kiállítás, ami azért fontos, mert a kastélymúzeum más céljaira fordítható forrást eredményez. A tárlat népszerűsítését egy óriásplakát-kampánnyal is segítjük majd az idegenforgalmi szezonban, ennek költségeit az alapítvány állja.

– Ha már itt tartunk: amikor művészekkel beszélgetek, gyakran panaszkodnak, hogy nagyon megritkult a mecénások száma. Önnek mi a véleménye erről?
– Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a gazdasági válság e területen is érzeteti a hatását. Láthatjuk, hogy a színházi közönség száma is csökken, nem mintha bármilyen művészeti probléma lenne, hanem mert egyre kevesebb ember engedheti meg magának, hogy elutazzon, főleg kis településről egy nagyobb városba, hogy megnézzen egy előadást. Visszaszorulóban van a fizetőképes kereslet.

Szembe kell néznünk azzal, hogy a kultúra valamennyi területén, az állami és önkormányzati források szűkülése mellett sajnos a mecénási forrás is szűkül. Ugyanakkor bízom abban, hogy hamarosan változás lesz ezen a területen. Reményeim szerint az 500 millió forint árbevétel alatti társaságok adójának 19 százalékról 10 százalékra csökkenésével, főleg, ha még nyereségessé is válnak a cégek, egyre többet fordíthatnak a kultúra támogatására is.

Azt sem szabad persze elfelejtenünk, hogy bár egy percig sem vitatom a szociális és egészségügyi célok segítését, nagyon fontos mindegyik, de a magán mecenatúrára szükség van a művészetek területén is. Fontos, hogy megint polgári erény legyen a kultúrát támogatni, arra a saját pénzünkből, vagyonunkból áldozni.

Erre korábbról sok példát látunk a magyar kultúrtörténetben, mert a nagy közgyűjtemények mind magángyűjteményből jöttek létre. A két világháború között született minden nagyobb szellemi, művészeti alkotás mögött mecénási támogatás van.  A gazdasági válság ezt visszavetette, de bízom a pozitív változásban.