Archivum

Élet az élsport után

2011. május 24. kedd, 10:26

Címkék:

Manapság több szülő, ha tehetséges a gyermeke – valamely sportágban – gyakran előfordul, hogy még utánpótláskorban külföld felé veszi az irányt csemetéjével. Nem véletlenül. A motivációs tényező a pénz. Magyarországon több foglalkozásra is életpályamodellt próbálnak kitalálni, kevés sikerrel. Vajon ki törődik az élsportolóval, ha befejezi az aktív sportolást? Mondhatjuk, hogy senki.

Ifj. Tancsics ismét súlyemelő lenne

Zalaegerszeg egykor szépreményű sportolója volt ifj. Tancsics László súlyemelő, aki utánpótlás-korban érmek halmazát gyűjtötte be. Felnőttként Eb-n bronzérmes volt, az athéni ötkarikás játékokon a 7. helyen végzett. Vajon tudott-e teremteni magának egzisztenciát?
– Magyarországon súlyemelésben egyszerűen nem lehet – vélekedett ifj. Tancsics László.

A ZTE egykori sportolója először a birkózással ismerkedett meg, aztán már 7 évesen a súlyemelők táborába igazolt. A sportág nagy kitartást igényel, éveken át csak edzés, edzés hátán, 13 évesen lépett dobogóra első versenyén.

– Mindig is szerettem edzeni – folytatta. – A mi sportágunk egyébként sem tűri a lazsálást, akkor nincs eredmény. Edzéseken mázsákat mozgatunk meg. Az elismerés...?

Hát, igen, a befektetett munkához képest csekély. Csak a megszállottak választják ezt a sportágat. Ifj. Tancsics László közéjük tartozott, 15 évet húzott le az élsportolók világában. Sarokházra nem, de még egyéb anyagi javakra sem sikerült szert tennie. Ma a Zala megyei kórházban dolgozik betegkísérőként, pedig a TF-en szakedzői diplomát is szerzett.

– Azt terveztem, hogy amikor befejezem az élsportot, egy jó klubnál edző leszek, és nevelem a súlyemelőket. Az edzői dolog megvalósult a ZTE-nél, de ebből nem tudok megélni. Ezt inkább társadalmi munkaként végzem, de szeretek foglalkozni a srácokkal, átadni nekik a tapasztalataimat.

Aztán elmondja, hogy a magyar súlyemelés mára erkölcsileg, anyagilag mélypontra jutott. A megszállottak, a fanatikusok tartják életben a sportágat. Akkor, amikor Távol-Keleten, az orosz utódállamokban és még több helyen megbecsült sportág. Amikor búcsúzóul arról kérdezem, ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, ismét a súlyemelést választaná-e, gondolkodás nélkül rávágja:

– Igen. Talán egy kicsit dörzsöltebb lennék, de biztosan a súlyemelés lenne a kedvencem.
Fanatizmusát látva, rajta nem múlik a sportág jövője Egerszegen. Tanítványai közül hányan választják az élsportolók rögös útját, nem tudni. Mindenesetre példája mutatja, mennyire nehéz egy kevésbé reflektorfényben lévő sportágból visszavonuló élsportoló helyzete. Aki pályafutása során nem tett mást, mint dicsőséget szerzett a hazának és szükebb környezetének, Zalaegerszegnek.