Jutalmazták a becsületes megtalálókat

Mint azt Kaján Imre, a Göcseji Múzeum igazgatója az ünnepélyes bemutatón elmesélte: a hír hallatára szó szerint összefutott a múzeum, hiszen nagyon ritkán fordul elő ilyen eset. A közgyűjteményei dolgozók, régészek, történészek mindig várnak az efféle pillanatokra, és óriási öröm, hogy ez most nekik megadatott.

Balaicz Zoltán polgármester úgy látja, a kincs megtalálása az önkormányzat számára is nagy jelentőségű, hiszen a Göcseji Múzeum immár városi fenntartás alatt áll. Zalaegerszeg számára pedig mindig is fontos volt az értékőrzés, a hagyományápolás és a múlt felkutatása; ami a több ezer évvel ezelőtt élt emberek kultúrájára éppúgy vonatkozik, mint a néhány száz évvel ezelőtt itt élt eleink történetére. Mindannyian arra várunk, hogy nyomot hagyjunk a világban, és ezzel a leletegyüttessel most betekintést nyerhetünk egy több mint háromezer éves kultúra és életmód rejtelmeibe. Vagyis az akkori embereknek sikerült valamit átörökíteniük az utókor számára – fogalmazott a polgármester.

A kincsek története megerősít minket egy igazságban: az ember múlandó, de az emberi becsület örök – fogalmazott beszédében Kövér László. A házelnök szerint a régészet a jelenkor önvizsgálata is, hiszen nem tudhatjuk, hogy háromezer év múlva ránk milyen tárgyak emlékeztetik majd az akkor élő utódainkat. A leletek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az ember múlandó, ami egyszerre nyomasztó és felemelő érzés. Felemelő, mert cselekedeteinkkel hozzájárulunk a közösségi léthez, és ebből valami mindig fennmarad az utókor számára.

A most előkerült (ép- és töredékes leleteket is tartalmazó) bronzkori kincsekhez hasonlókat máskor is találtak már a megyében, legutóbb 1967-ben. A régészettudomány depóleleteknek nevezi őket. Bár a Kárpát-medencében európai viszonylatban is kiemelkedő mennyiségű bronzkinccsel számolhatunk, a hasonló leletek értelmezéséről máig vitatkoznak a szakmai körökben. Többek között arról, hogy miképp, mi célból kerültek a használati tárgyak viszonylag egységesen a földbe. Van, aki raktározási céllal magyarázza, mások szerint az elrejtés volt a cél, ám vannak akik szakrális jelenséget látnak az elásás mögött.

A Göcseji Múzeumba került leletek egy bronzkorban élt előkelő, jómódú család használati tárgyait tárják elénk. A sarlóleletek földművelésre, gazdálkodásra utalnak, ami az előkelőség a hatalom jelképe, csakúgy, mint az előkerült fegyvermaradványok (rövidkard, lándzsa, balta, tőr). Ezen kívül számos bronzkori ékszert (karperecet), dísztűt (fibulát) is láthatunk a kincsek között. A leletek egyik érdekessége pedig a vonalköteggel díszített tömör bronzkarika, ami az akkori, urnamezős kori gazdaságban a kereskedelem, vagyis a csere fontos eszköze, értékmérője volt.

Az értékes és szép bronztárgyak jelenleg a Göcseji Múzeum előterében tekinthetők meg, majd különféle szakmai vizsgálatoknak vetik alá őket a fővárosban. Az ELTE késő-bronzkori munkacsoportja pedig a megtalálás helyszínén végez majd komolyabb vizsgálatokat, hiszen bronzkori települést is sejtenek az adott térségben.

A három becsületes megtaláló az ünnepség keretében jutalomban részesült, melyet Kövér László házelnöktől, és Rigó Csaba kormánymegbízottól vehettek át. (Szakál Tamás távollétében édesanyja, Szakál Jánosné vette át a jutalmat.)