Az "űrmagyar” Alsópáhokon

Közönségtalálkozón Farkas Bertalan

- Tavaly befejeződött a NASA űrrepülőgépes programja. Az űrrepülőgépek világához köthető technika hihetetlenül sokat segített az űrállomások építésében. Ezzel az új technikával számtalan mesterséges holdat sikerült a világűrbe küldeni. Pontosan egy évvel ezelőtt ott voltam az USA-ban, amikor utolsó repülését hajtotta végre az egyik űrrepülőgép. Az amerikai kollégákkal együtt mindannyiunknak óriási élmény volt végignézni az akciót, illetve megtapasztalni a záruló programhoz való erős lelki kötődést. Persze találkoztam az orosz űrhajós kollégákkal is, és a nagy médiafelhajtással kísért irányíthatatlanná váló mesterséges hold útját is végigkövettem. Földünk hetven százalékát víz borítja. Az emberekbe azt sulykolni, hogy pont Magyarországra zuhan ez az űreszköz, nos, ez nem volt korrekt.

- Magyarország az Ön által remekül végbevitt űrutazással a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Hazánk pozíciója az űrkutatás jelen helyzetében még mindig erősnek mondható az országok versenyében?

- Ha ma egy állam komolyan részt kíván venni az űrkutatásban, akkor érdekelt kell, hogy legyen egy különösen erős szakmai háttér kialakításában, a kutatógárda kinevelésében. A másik elengedhetetlen feltétel a pénz, ebből pedig temérdek mennyiség kellene. Az elmúlt néhány évtizedben a honi űrkutatók is igyekeztek maximálisan kihasználni a lehetőségeiket, részt vettek jelentős nemzetközi programokban, de az igazi sikert még több anyagi forrás bevonásával lehetne elérni. Az erről szóló döntés meghozatala nem volt egyszerű eddig egyetlen kormányzatnak sem. Arra azért különösen büszke vagyok, hogy 1980-ban, a velem világűrbe került Pille űreszköz fantasztikus sikert írt le. A Nemzetközi Űrállomás kiépítésének még aránylag kezdeti fázisában elkészült, és Magyarország hozzájárulásaként úgy a NASA-nak, mint az Orosz Űrügynökségnek felajánlásra került a Miren korábban már sikeresen használt, új generációs Pille. A magyar mérnökök eredményei tényleg lenyűgözőek.

- A nyolc napos űrbéli tartózkodása, a világűri napfelkelte-naplemente látványa miféle hitet erősített meg Önben?

- Huszonnégy óra alatt 16-szor kerültem meg a földet. Ugyan ennyiszer láttam napfelkeltét és naplementét. Ez egy földi halandó számára szinte elképzelhetetlen, megfoghatatlan. A kollégák, akikkel együtt repültem, már jó előre felkészítettek erre az élményre, de a lenyűgöző megtapasztalás mindent felülírt. Szakmai szempontból is fontosak voltak a fényképfelvételek a bolygónkról, mert az atmoszféra minőségéről hű képet kaphattunk, és a spektrométerekkel megindulhatott az analizálás. A kapott információk nagyon hasznosak voltak nem csupán a meteorológusoknak, de a további tudományterületek szakembereinek is.

- Van-e olyan, a szakmájához kapcsolódó életcélja, amit még mindenképp szeretne elérni?

- Több más asztronautával és kozmonautával együtt létrehoztuk a "Világűr a Föld Gyűrűjéért" alapítványt, azzal a célkitűzéssel, hogy megalapítunk egy nemzetközi és interdiszciplináris kutató és oktató intézetet, amely fiatal kutatóknak és tapasztalt szakembereknek kíván országhatárokon átnyúló hatókörben kutatási és továbbképzési lehetőséget biztosítani több szakterületen is. Tizenkét ország 18 űrhajósa szignálta eddig a belépési nyilatkozatot, és közösen szeretnénk bevonni az egyetemistákat, kutatóintézeti szakdolgozókat, akik egy-egy részterületen megmutathatják, mennyire tapasztaltak, mennyire eredményesek. A környezet- és természetvédelem, az energetika, a nanotechnológia kérdései is nagy hangsúllyal kapnak ebben szerepet. Valószínű, hogy én már nem kerülök a világűrbe, de ha sikerül ezt az önként vállalt házi feladatot jól levezényelni, akkor már megérte.