Márton-napi hagyományaink

Vigasság a Göcseji Falumúzeumban

A néprajzkutató elmondta, a hagyományok mindig egy valóságos történelmi eseményhez, illetve személyhez kötődnek, jelen esetben Tours-i Szent Mártonhoz, akit a katolikus egyház szentté avatott. A IV. század elején született Savaria, a mai Szombathely környékén. Rómaiként már 15 éves korától katonáskodnia kellett. Szolgálati helyén, Amiensben 22 éves korában keresztelkedett meg. Mivel nem volt a hivatalos római államvallás híve, meg kellett válnia a légiótól. A mai Franciaország területére, Gallia provinciába menekült, majd a mai Tours városába került. Nagy népszerűségnek örvendett, a szegények, elesettek iránti nagyfokú érzékenysége miatt. Tours-ban 371-ben püspöknek választották. A legenda szerint nem akart püspök lenni, s amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a libaólba bújt el. A néprajzkutató ezt nehezen tudja elképzelni, hogy egy köztiszteletben álló személy ezt tette volna.

A zalai kötődés története az, hogy a 18. században Mária Terézia által megalapított Szombathelyi Egyházmegyéhez Zala megye nagyobb része is tartozik. Védőszentjéül (a szombathelyi születésű) Szent Mártont választotta, akit elsőként élete és nem halála, mártírsága miatt avattak szentté.

Egy szokásrendszer kialakításához jó alkalom kell, ez hazánkban Szent Márton esetében neve napjához kötődik. November a hagyományos paraszti gazdaságban az év végét, a betakarítási munkák lezárását jelentette. Márton napjára már az újbor is kiforrta magát. Ekkor a baromfiállományát is megtizedelték, mert a téli takarmány kevés volt. Így a hízott libákat el kezdték feldolgozni. A libalakomához pedig jól illett az újbor.

A jóízű étkezés mellett az időjárást is segített őseinknek megjósolni. Ehhez a liba mellcsontját kell megfigyelni: ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért. Számos népi regula foglalkozik azzal, hogy a Márton-napi időjárásból mire lehet következtetni. Például "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható", vagy a karácsonyi időjárásra vonatkozóan: "Ha Márton napján a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál és "Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár."

A lakomához kapcsolódó hiedelem: "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik". Marx Mária erről úgy vélekedik, aki ezen a napon nem tudott libát enni, az valóban szegény volt, egész évben szűkölködött.

Az előadás után az andráshidai Igazgyöngy Hagyományőrző Egyesület a tollfosztás hagyományát mutatta be. Ha a libát nem fosztották volna meg tollaitól, tele lett volna vele télen az egész udvar, tudtuk meg. Tradicionális ételekkel is készültek, aszalt gyümölcsből készített lekvárral, tökipompossal, pogácsával és almával. A kínálatból a pálinka és az újbor sem maradt ki.