Amikor a gólya hozza

Anyakönyvezési probléma miatt találkoztam a család történetével, akik harmadik gyermeküknek adtak életet a közelmúltban otthonukban. Mivel a második gyermekük is otthon született három évvel ezelőtt, az akkori jogállásnak megfelelően nyilatkoztak a szülés tényéről. Közben azonban, 2014. júliusában, módosult az erre vonatkozó rendelet, s ma csak szakorvosi, utólagos igazolás alapján lehet anyakönyveztetni az intézeten kívül, felelős személy jelenléte nélkül világra jött gyermeket. Itt kezdődik a patt helyezet, mikor az orvosnak olyan eseményt kell igazolni, amin nem volt jelen, az anyakönyvezető kellő igazolás hiányában nem anyakönyveztetheti a babát, az otthonszülést választók pedig éppen önmagukban bízva, szakorvos nélkül kívánják megélni az új élet csodáját.

- Egy életre szóló okirat kiállításáról van szó, maximálisan ügyelni kell, hogy csak hiteles dokumentumot használhatunk erre. Ez kifejezetten szakorvosi igazolást jelent. A hivatalnak nincs méltányossági jogköre, az anyakönyvezési folyamat szigorúan előírt, az egész országban egységes – nyilatkozta dr. Babos István az önkormányzat osztályvezető – helyettese.

- Ez a 22-es csapdája. A hatóság azt várná, hogy olyan múltban megtörtént eseményt, a szülést igazoljuk, amin nem voltunk jelen – teszi hozzá dr. Vajda György a Zala Megyei Kórház szülészet-nőgyógyászat osztályának vezetője. – Az orvos is hivatalos személy, s csak nagy valószínűséggel igazolhatja a szülés tényét. Ugyanis a nagyvetélés és a szülés utólagos képe nehezen megkülönböztethető. A rendelkezés sarkalatosan van megfogalmazva, a jogszabályok általában ilyenek. Jelenleg a tervezett otthonszülések száma nagyon kicsi, erre kellene felkészülni az apparátusnak. Gyakoribb a nem tervezett, rohamos szülés, de itt általában a méhlepényi szakban megérkeznek a mentők, tehát jelen van szakértő. Hozzáteszem tervezett szülés alatt én azt értem, hogy nemcsak a helyszínt választom, hanem a szakértő segítséget is. Arra nem lehet alapozni, hogy az esetek 75-80 százalékában problémamentes a folyamat. Mert amikor baj van, sokszor három ember is kevés, s még kevesebb az idő. Az intézmény egyre több lépést tesz a minél jobb és az otthonihoz hasonlító természetes körülmények érdekében, a biztonság megtartása mellett.

Ez utóbbi kijelentés vitathatatlan azok számára, akik mondjuk 20 évvel ezelőtt szültek. De hogy mérföldekre vagyunk a természetességtől az is tény. A szóban forgó család, és főleg az anya tud mesélni a különbségekről, hiszen első gyermekét kórházban szülte, a másodikat otthon, segítővel, a harmadikat pedig egyedül.

- Természetesen fel voltunk készülve, ha valami baj lenne, azonnal menjünk a kórházba, ehhez elég közel is lakunk. Egy távoli falu esetén nem is vállaltuk volna az itthonszülést. Terhesgondozásra is jártunk, a legszükségesebb mértékben vettünk részt a vizsgálatokon – mondja az apa, miközben hozzáteszi, sokan azt sem tudják, hogy bizonyos beavatkozásokon nem kötelesek átesni.

- Már egyetemista koromban olvastam az otthonszülésről és megtetszett az a sok humánum és természetes segítség, mellyel a természet gondoskodik a folyamatról, amitől az intézményes rendszer megfosztja mind az anyát, mind a babát. Az első gyermeknél az elhatározásunk nem volt elég erős, és hajlottunk a sok külső unszolásra – mondta az anya. – Nem a kórházzal van bajunk, hanem, hogy nem engedik természetesen megtörténni ezt a folyamatot. Megértem az orvosokat is, mert ha baj van, felelősségre vonhatók, ha nem az előírásnak megfelelően vezették a szülést. Ugyanakkor pont ez veszi el a lényeget. A második gyermekünk itthon született, segítővel. Ekkor végre éreztem a testemben zajló folyamatokat, a baba reagálásait, és nagyon felszabadító volt, hogy azt tehettem, amit a testem kívánt. Nem volt előírás, elvárás, kipipálandó részlet. Az sem közismert, hogy szülés közben nemcsak oxitocin termelődik, hanem endorfin is, ami a pihenési szakban segít az anyának. Ez utóbbit nem adnak a kórházban, az előbbit meg szinte kötelezően, ami a fájdalmat növeli. Megtapasztaltam, hogy a babát nem kinyomni kell, hanem ki kell engedni. Szinte éreztem, ahogy a lábával elrugaszkodik. A harmadik gyermekünknél már tapasztalattal, magunkban bízva szültem és a folyamatnak még finomabb részleteit érzékeltem, mint előtte. Fájni fájt, de nyugodt voltam. Fontos az is, hogy a férjemre lehetett számítani. Nemcsak a hasonló gondolkodás és elhatározás terén, hanem fizikálisan is segített. Akinek nem ilyen a férje, annak nem ajánlom mindezt – jegyezte meg. – De aki az orvosokban bízik inkább, annak sem. Ki, amit magáénak érez. Én bízom abban, hogy ha a Jóisten azt találta ki, hogy a nőnek szülni kell, akkor megadta ehhez az erőt is.

- A szülés lehet(ne) kórházban is szép, pozitív, ha a háborítatlanság meglenne – teszi hozzá az apa, miközben mutatja a kályha meleg lángja és egy gyertya fénye mellett zajló szülésről készült videó felvételt. A csoda maga, ahogy utána az anya és baba meghittsége, a gyors talpra állás. S hogy másfél hét múlva már táncházban járták a táncot. Ahogy szülés előtt 5 nappal is.

Lapunk megjelenésére az anyakönyvezés megtörtént.