A Hévízi-tó a természetvédelmi őr szemszögéből

Sajnálattal közölte a tényt, mi szerint a település teljesen körbevette a tavat, szinte megfojtva a zöldterületeket. Mindezt légifelvételek bemutatásával demonstrálta. A beépítettség 90 százalékos, csak az oltalom alatt álló részek maradtak szabadon, mely nagyon ritka egyébként ilyen kis lélekszámú (közel 4500 fő) város esetén.

Maga a tó egy 1780-ban datált katonai felmérés alkalmával készült térképen tűnik fel először, a mostanitól kissé eltérő alakkal. A fürdő kiépítés a Festeticsekhez, leginkább Festetics Györgyhöz kapcsolható, aki céltudatosan, tervszerűen kezdett a mocsaras részek lecsapolásához. A döntő fordulatot a XX. század eleje hozta, amikor Reischl Vendel, keszthelyi sörgyáros 35 évre haszonbérletbe kapta a fürdőt, „eltűnt a parti mocsaras bozót és a békanyállal fedett feneketlen”. A csatornázások száma erősen megnőtt, a 60-as években kialakult a mai hálózat. További terhet jelentett még a szántók kialakítása, de szerencsére 1973-tól visszagyepesítették ezeket. A 80-as évek jelentős bauxitbányászata, mely a tó bakonyi vízgyűjtőjét érinti, erősen negatív hatással bírt.

A kiemelt víz hiányzott a tóból, de Tapolcáról, és a forrásokból is, tette hozzá a szakember. A rendszerváltáskor ez a bányászat megszűnt és megindult egy lassú regenerálódás, de félő, hogy az eredeti vízhozam már nem állítható vissza. A rendszerváltáskor újabb problémákat okoztak a rendezetlen birtokviszonyok, majd később a termálfürdők létesítése (Hévíz környékén négy ilyen van), valamint az ivóvíz kiemelés és a kevesebb csapadékkal járó klímaváltozás szintén nyomott hagy a Hévízi-tó vízállásán, hőmérsékletén. Ez utóbbi hideg és meleg vízű forrásvizek keveredéséből áll össze a Hévízi-forrásbarlangban, s mivel a hideg oldal regenerálódása gyorsabb, várhatóan kissé hűlni fog a tó vize is (1995-ben általában 38 fok volt a hő). A vízgyűjtő területen lévő illegális szemétlerakók is negatív hatással vannak a világon egyedülálló faunájú gyógytó minőségére. Szintén veszélyeztető tényező az emberi túlhasználat, illetve a környező közlekedési utakról származó szennyező hatás.

A jó hírek között sorolta fel Csiszár Viktor, hogy 1993 óta természetvédelmi területté vált a Hévízi-tó, így a nemzeti park szakemberinek lehetősége van folyamatos megfigyelésre, kutatásra, javító munkára. Így valódi siker az invazív bálványfa irtása a területről, melyet 15 év alatt, módszeres munkával sikerült visszaszorítani. Egyéb kórósan terjeszkedő növények is vannak a területen, így a zöld juhar, melynek irtása az elkövetkező évek feladata lesz, s biztosan pro-kontra reagálást vált ki a lakosság részéről. A szakember előre is hangsúlyozta, hogy nem az erdőt fogják vágni a tó körül, csupán a honos növényzetre károsakat. A tavat uraló indiai vörös tündérrózsa kiölte az őshonos és a tóban előforduló egyetlen tündérrózsát, mely fehér színű. A növény Lovassy Sándor kísérleteként került a vízbe, s bár inváziós faj a virág ma már kulturális értékkel bír, a város címerében is megtalálható. További elpusztult érték a tengermelléki káka, mely ugyan nem egy látványos növény, de ritka. Betelepítésével próbálkoztak, mely a tóban teljesen sikertelen volt, a kifolyóban azonban nagyon kicsi állománnyal előfordulhat, ahogy a fehér tündérrózsa is.

A tóban néhány halfaj él, köztük az ezüstkárász, a naphal egyértelműen invazív. Szintén nem honos a szúnyogirtó fogasponty, mely szándékos telepítéssel vagy sem az 1930-as években került a vízbe. A malária elleni védekezés biológiai módját jelenti egyébként, melyre a hőmérséklet emelkedésével járó klímaváltozás miatt akár idővel szükség is lehet.

A nemzeti park munkatársainak kutatásai között szerepel többek között a békakonty, a kisvöcsök és a fecskék felmérése. Ez utóbbi állományról szintén pozitívak a hírek, a 2010 előtti drasztikus csökkenés ellenére. A Hévízi-tónál egyébként 51 madárodú szolgálja a biológiai megfigyeléseket (többek között a szúnyogirtó szerek káros hatásának szemmel tartását, mert a madarak erre érzékenyebbek, mint az emberek). 2012 óta rendszeresen ellenőrzik az odúkat, melyekben leggyakrabban széncinkék, nyaktekercsek, vörösvércsék és gyöngybaglyok fordulnak elő.

A további károsító tényezők ellen a szakemberek szemléletformálással, túranapokkal, felnőtt - és diák programokkal állnak rendelkezésre, vagy a mostanihoz hasonló előadásokkal.