Haláli bábjáték Lugosi emlékére

Az egyszemélyes bábjáték rendezője és szereplője Kiss Ágnes, a szegedi Barboncás Társulat tagja, aki Lugosi halálának 60. évfordulójára készítette el a korhatáros, és a dark kultúra rejtelmeibe is beavató darabot. Ennek ellenére nemcsak az említett stílusirányzat kedvelőinek szól a bábelőadás. Annál is inkább, mert a Drakula grófot egykor megformáló, immár legendává vált, magyar származású hollywoodi sztár, Lugosi Béla (1882-1956) életén keresztül lepereg előttünk a 20. század első felének (kultúr)története. Megfűszerezve mindezt egy családjától korán elszökő, különféle színházakhoz szegődött, majd az első világháborúban hadnagyként szolgáló, végül Amerikába emigrált színész viszontagságos sorsának ábrázolásával.

Bábszínház nemcsak gyerekeknek

Jelenet az Un-Dead című előadásból (Fotó: Griff Bábászínház)

Aki ismeri valamelyest a már említett dark, vagy goth stílusirányzatot, az az Un-Dead cím láttán valószínűleg egyből elkezdte dúdolni magában az angol Bauhaus zenekar Bela Lugosi’s dead című dalának refrénjét. (Bizony, egy angol bandát is megihletett Lugosi élete; és halála.) Ezek után meg sem lepődik az ember, hogy az előadás elején egyből felcsendül e zeneszám. Élet és halál határmezsgyéje, vámpírok, élőhalottak, denevérek, pókhálók, koporsók, vörös és fekete színek. Talán sorolni sem kell az irányzathoz tartozó szimbolikákat és „kellékeket”, melyek jó része természetesen a színpadon is megjelent. Ez a haláli színjáték tulajdonképpen kilenc epizódban foglalja össze a színész életét, ám nem kronologikus sorrendben, hanem éppen visszafelé pörgetve az eseményeket.

Lugosit az első részben a koporsóban látjuk, Drakula-jelmezben. A koporsó végig központi „színhelye” is az előadásnak; gyakorlatilag körülötte, benne zajlanak az események. Ahogy Lugosi, Drakula is mindvégig. A bábokat mozgató színész pedig mint a történések felett álló, a szálakat mozgató Halál szimbólumaként jelenik meg. Egy izgalmas kettősség is van a műben, hiszen Lugosi halhatatlanná, sőt legendává vált a Drakula-szerep miatt. De már életében afféle élőhalottá is, mert pont e karakter skatulyázta be további színészi pályáját. Nem tudott/nem hagyták, hogy kilépjen ebből a szerepből. Olyannyira, hogy tényleg Drakula-jelmezben temették el. A bábelőadás kilenc epizódjában többek között kiüresedett sztárként, ünnepelt filmcsillagként, nőfaló férfiként, narkósként és útkereső ifjúként egyaránt megismerhetjük a művészt. Közben napjaink társadalmi, politikai viszonyaira vonatkozó poénok, más művészekre, művészeti ágakra utaló fricskák teszik nagyon is maivá a darabot. Még az olyan nézők számára is, akik nem feltétlenül ismerik Lugosi/Drakula sztoriját.

Az a bábtechnikai sokszínűség pedig, amit Kiss Ágnes bő egy óra alatt felvonultatott a színpadon nemcsak teljesen élővé tette Lugosi alakját és átélhetővé a történetet, hanem ismét bizonyította, hogy a báb nemcsak gyerekeknek való. Hanem halálosan komoly témák művészi feldolgozására és prezentálására is alkalmas.