Nyelvről és kulturális sokszínűségről Nádasdy Ádámmal

Az író-olvasó találkozón legutóbbi kötetéről mesélt

A nyelvésszel délután a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban találkozhattak az érdeklődők. A telt házas rendezvényen szó esett többek között legutóbbi könyvéről (Hordtam az irhámat), mely tulajdonképpen egy visszaemlékezés. Nádasdy az egyes országok és kultúrák között zajló életéről mesél, gyerekkorától kezdve egészen napjainkig. A szerzővel Karáth Anita költő-tanár, és dr. Tarsoly Eszter, a londoni UCL Egyetem docense beszélgetett a könyvtárban. Kiderült: Eszter egy különleges kapocs Karáth Anita és Nádasdy között, hiszen évekig Anita osztálytársa volt, a barátság ma is tart. Nádasdyval pedig a londoni egyetemen ismerkedett meg.

Tóth Renáta könyvtárigazgató, Tarsoly Eszter, Nádasdy Ádám és Karáth Anita

A Hordtam az irhám című kötetről elhangzott: ez tulajdonképpen egy jutalomjáték, egy különleges „desszert” a szürke, borongós téli időben. A cím egy nyelvi játék, és a kötet egésze is bővelkedik nyelvi humorban; az egyes élethelyzetek, események sokszor csalnak mosolyt az olvasó ajkára. Nádasdy bár naplót írni sosem szeretett, a könyvben naplószerű őszinteséggel mesél életéről. A kulturálisan sokszínű családjáról, hogy milyen volt felnőni az ötvenes években, majd külföldre utazni a Kádár-korszakban. De szó esik tanulmányairól, szerelmeiről, csalódásairól és hogy férfi szerelme miatt még bujkálnia is kellett.

A közönség megtudhatta, hogy egy kulturálisan soknyelvű családból származik, és teljesen természetes volt számára, hogy otthon németül beszélnek, de a nagymama olasznak (is) vallotta magát. Nádasdynak – mivel „úri gyerek” volt – vívást, zongorázást és francia nyelvet is kellett tanulnia. Az, hogy ő mindemellett angolul is tanult, kuriózumnak számított nemcsak a családban, hanem a fővárosban is. Furcsán néztek rá emiatt, akkoriban nem értették mire jó, ha valaki angolul tanul. 

Karáth Anita kérdésére azt felelte, a soknyelvűség ellenére nem gondolja, hogy ő „multikulti” családból származik, mert ez abban az időben tulajdonképpen egy kultúrát, mégpedig a Monarchia örökségét jelentette. Az angol pont ebből lógott ki. A beszélgetésen szó esett az otthon fogalmáról is, hiszen a nyelvész Magyarországon és Angliában is él, fiatal korában meg egy ideig össze-vissza lakott (aludt) barátainál, ismerőseinél. Szerinte az otthon az, ahová akkor megyünk, ha semmi okunk nincs arra, hogy bárhová menjünk. Egy biztos nyugodt hely, ahol egyedül is lehetünk. Jelenleg Londonban is lakik (az élettársa ott dolgozik), és Budapesten is, mert a munkái zömmel Magyarországhoz kötik. Bár, mint azt viccesen megjegyezte, forintban keresni és azt fontban elkölteni nem annyira jó üzlet.

Nádasdy Ádám arról is mesélt, hogy életének fontos pontja a Dante művek fordítása. Mint mondta, ő ezt nem újrafordításként értelmezi, hanem egy napjainknak megfelelő, modern átiratként. Máshogy akarta megoldani a feladatot, mint Babits. Nem tett például rímet a szövegekbe, mert úgy látja, hogy az olvasói ízlésnek ez ma már nem kell. Sőt, a színházakban is nehézkessé válik a játék a régi fordítással, mert annak befogadásához több idő kell. Az események viszont ennél gyorsabban pörögnek a színpadon. Nincs idő ott értelmezni a régi szöveget, lelassulna tőle az előadás. A nyelvész szerint az az általános vélekedés sem állja meg a helyét, hogy a magyar nyelv az évszázadok alatt kevesebbet változott, mint például az angol. Egyáltalán nem könnyű régi magyar szövegeket olvasni, értelmezni, rengeteg változás és hatás érte a magyar nyelvet már a nyelvújítást követően is, azóta pedig még inkább.

Az est során a tervekről is szó esett. Már elkészült a szerző legújabb verseskötete. A  „Billeg csónak” a júniusi könyvhétre jelenik meg.