Emlékképek és valóság Garaczi regényeiben

Garaczi László – merthogy róla van szó – még csak pár hónapos volt a forradalom napjaiban, így az eseményekre nem emlékszik. A történtek hatására azonban anyja beteg lett, elment a teje, amitől Garaczi is beteg lett, majdnem meg is halt. Ezekkel a „fenyegetettséggel” nőtt fel, hiszen mindez állandó beszédtéma volt a családban. Az már más kérdés, hogy ’56 okairól és hatásairól soha nem tudott beszélni szüleivel. Ők ugyanis – állami köztisztviselőként – kitartottak amellett, hogy az ellenforradalom volt.

Akkor született, amikor a Kádár-rendszer

Garaczi László író, költő volt a Szépírók Társaságának vendége a Club PopUp Undergroundban. A „Literaturista” sorozat legutóbbi rendezvényén Tóth Imre könyvtáros, költő beszélgetett a szerzővel. Mint kiderült: Garaczi már tizenéves korában érezte, hogy sok furcsaság van a Kádár-rendszerben. Például, ha minden annyira oké, mint ahogy mondják (propagálják), akkor miért félnek mégis sokan bizonyos dolgoktól? Mondjuk, miért nem mernek kimenni az emberek az utcára 1966. október 23-án este? Amikor a tíz éves Garaczinak, és néhány barátjának épp focizni lenne kedve… csak hát nincs elég gyerek a teljes csapathoz.

Garaczi László és Tóth Imre

Szóval gyorsan rájött, hogy itt egypártrendszer van, meg diktatúra. Szabad Európát kezdett hallgatni, és egyre többet járt az úgynevezett pesti „underground” körbe, ami tele volt kísérletező alkotóművészekkel. Tulajdonképpen író/költő is úgy lett, hogy koncertre indult, aztán egy felolvasáson kötött ki. Ekkor vállalta fel először nyilvánosan verseit. Még papírfecnikről olvasta fel őket, de a fogadtatás jó volt.

Azt mondja, hogy mivel pont akkor született, amikor Kádár-rendszer, feladatának tekinti, hogy megírja azokat az érzéseket és ellentmondásokat, amik a korra jellemzőek. Erről szól az öt részes „Egy lemúr vallomásai” regénysorozat (Mintha élnél, Pompásan buszozunk!, Arc és hátraarc, Wünsch híd, Hasítás).  Hogy ezek mennyire önéletrajzi regények, arról a kritikusok máig szeretnek vitatkozni. (Annál is inkább, mert a kötetek sorrendben a kisgyerekkortól a felnőtté válás és pályakezdés nehézségeinek időszakáig kalauzolják el az olvasót.)

Garaczi szerint, azért nem kell mindent készpénznek venni, ami le van írva! Önéletrajzi ihletettség persze van; tényleg erős emlékképekből indul ki egy-egy mű, de fikciókat is bőven tartalmaz. Mint a regények általában. Könyvei ugyanakkor játékosak, viccesek, néhol szarkasztikusak, melyekből jól kirajzolódik a Kádár-kor világa, és hogy hogyan élte meg ezt egy gyerek/fiatal/katona/pályakezdő író. A „lemúr” maga is utal az itt kísértő múltra, hiszen – azon túl, hogy ez egy madagaszkári gyűrűsfarkú maki neve – a római mitológiában ő a visszajáró szellem, akik felelősségre is von.

A szerző az első három kötet esetében kutatómunkát is végzett, rendszeresen járt, könyvtárba, levéltárakba. Minél hitelesebb, realisztikusabb képet szeretett volna kapni arról az időszakról, melyben még gyerek, vagy fiatal volt, és kevéssé emlékszik rá. Vagy (az Arc és hátraarc kötet kapcsán) a hadsereg működésével, felszereltségével kapcsolatos dolgok érdekelték. Interjúkat is készített, így néhány érdekes sztorival, hangulati elemmel egészítette ki saját emlékképeit. 

Művészetében volt egy váltás: versei és első kisprózái még afféle „flash”-ek, sokszor töredékesek, nem lineáris szerkezetűek. Ahogy megjegyezte: ezeket szokták posztmodern irodalomnak nevezni. Az első „lemúr” (Mintha élnél) is még ezt tükrözi. Aztán áttért a hagyományos regényszerkezetre. A kritikusok ekkor meglepődtek, hogy most meg miért ír „normális” regényt. Amúgy a szövegek egy része hirtelen ugrik be neki, mondjuk hajnalban, félálomban, ezért az ágya mellett mindig van toll és papír.

Garaczi aktív a Facebookon is: kíváncsi volt a közönségére, ezért próbálta a különféle posztokra adott reakcióikat alaposan kifigyelni. Mint mondja: jó látni, hogy mi érdekli az embereket, mi az amin elgondolkodnak, és mi az, ami inkább érzelmi hatást vált ki belőlük (a politikai tartalmú posztok például nagyon népszerűek az oldalán). Úgy érzi, hogy mára megtanulta olvasni az olvasóit.

Közben új regényén dolgozik, de ez már nem a „lemúr” sorozat. A történet a jövőben játszódik, valamikor a 2020-as évek közepén. A főhősök fiatalok, a hangvétel pedig lehet, hogy szatirikusabb lesz, mint az előző műveké.