Belső világunk ügyesen átírható

Freund Tamás, Széchenyi-díjas neurobiológus elődása

A helyi művelődési központ „Nyitott Szemmel” című sorozatának teltházas programján bemutatkozó professzor elárulta, hogy fő kutatási területe az agykéreg szerkezetének és működésének tanulmányozása, a tanulási és memóriafolyamatok alapjául szolgáló agyi aktivitásmintázatok keletkezési módjának vizsgálata, a szorongás, az epilepszia, az Alzheimer-kór kifejlődésének megismerése. Jelezte: az anyag evolúciójának csúcsát jelképező agy megismerése az emberiség és a tudomány legnagyobb kihívása. Az agy betegségei jelentik a legnagyobb szociális és egészséggazdasági terhet a társadalom számára. Ez a kolonc évente 800 milliárd eurót von el más tudományterületektől Európában. Az emberi agykéreg, amely kiterítve körülbelül másfél négyzetméteres felületet adna, a legmagasabb rendű idegműködések központja. Funkcióit közel százmilliárd idegsejtjének bonyolult hálózatain keresztül valósítja meg. A magasabb rendű idegműködések – például a tanulás, a memória, eredeti gondolat keletkezése, kreativitás, érzelmek – itt társulnak az érzékszervi információkkal.

Freund Tamás illusztrációkkal mutatta be, miként képes az agyban található százmilliárd idegsejt hálózatot alkotva ezeket a funkciókat ellátni, agyhullámokat keltve. Az agyunk a szelektálatlan információhabzsolás világában erős adaptációs nyomás alatt van. Egyre több önpusztító, depressziós ember menekül a dohányzás, a drog világába, miközben a kulturális örökség továbbadása egyre rosszabb hatásfokú. A társadalmi fejlődés torzszülötteket produkál. A személyes kapcsolat hiánya, az elmagányosodás lelki elsivárosodásban ölt testet. Egyre kevesebben élik meg az öröm és a kielégültség érzését, mert az önzés világában a kulturális hagyományok rosszul öröklődnek át, hiányoznak a lélekemelő, értékteremtő kisközösségek, az egyéni önmegvalósítás pedig inkább a közösség kárára történik.

Amikor majd megfér egymás mellett a közösségi és az egyéni érdek, a hazaszeretet és az önmegvalósítás, akkor mindezek egymásra pozitívan visszacsatolva válnak a legnagyobb erővé. Léteznek ugyanis kiutak az információrobbanás biológiailag determinált negatív következményeiből is. Lakóhelyi, szakmai, kulturális, vallási, politikai kisközösségeink újjáalakítása mellett be kell vonnunk belső világunkat az agyunk tudattartalmának pozitív kialakításába. Hiába vesz részt belső világunk a memóriafolyamatokban, ha az szegényes és hiteltelen. Belső világunk gazdagítható művészeti neveléssel, erkölcs oktatással, korai zenetanulással, mindennapos testneveléssel, katartikus élmények gyakori befogadásával, az alkotó folyamatokban való aktívabb közreműködéssel.