Családi logisztika karácsonykor

- A mozaik családnak 24 típusát jegyzi a szakma. Ebből öt változat a legismertebb, leggyakoribb. A régmúlt időkben is volt erre példa özvegység miatt. Manapság azonban a válás az elsődleges ok, s míg régen a mostohaszülő elnevezés volt használatos, manapság inkább pótszülőnek hívják az újonnan bekerült felnőtt családtagot – mondja a szakértő. – Ez egy minőségileg más struktúra, lehet akár jó is. Például más, vagy több példát mutat a konfliktuskezelésre, többféle női vagy férfi, apa-anya típust, szélesebb viselkedésmodellt, ami szélesíti a gyerek tanulási, utánzási, azonosulási lehetőségeit. Mindezt csak akkor, ha jól működik.

- Mikor működik jól egy mozaik család?

- Ha képesek a jövőbe tekinteni, nem a múlton rágódnak, jól kommunikálnak egymással, megvannak a saját rituáléik például karácsonykor is. Az új családnak van saját öntudata, a külön élő szülők is jól tudnak kooperálni.

- Talán az új kapcsolat sikeresebb is lehet, mint a régi, tanulva a korábbi hibákból?

- Sajnos ez nem mindig igaz. 40 százalék a válási arány, s bár kevésbé vagyunk tanulékonyak ezen a téren, az is tény, hogy minden kapcsolatban mások vagyunk, márcsak az idő múlása miatt is. Azt vallom, hogy amit lehet javítsunk meg, de van amikor a normális különélés a jobb megoldás.

Tavasz Mihályné

- Ha már idő múlása, mi a helyzet az egyre későbbi korig otthon lakó gyerekekkel?

- Miközben kitolódott az iskolába járás és a párválasztás ideje, egyre nagyobb társadalmi nyomás van a hogyan kellene élni és a valóság közötti távolság miatt. „Messze vagyok ettől, itthon kényelmesebb, kisebb a felelősség is” vallja a gyerek. Azt hiszik ez megoldás. Kapunyitási pánikjuk van. A háttérben még ott van a megengedő nevelés, a körbebástyázás, aminek szintén generációs oka van. A macsók és a cicababák azonban a látszat ellenére belül nagyon feszültek, erősen félnek a kudarctól, pont a szülői védelmezés miatt. Ezért sarkallni kell a fiatalokat, hogy merjék megpróbálni a dolgokat. A megengedő nevelés részben nárcisztikussá tesz és ezen bizony nem segít az sem, amit a média sugall. A legtöbb szülő fél keretet adni, mert akkor úgy gondolja nem lesz jó szülő. A középutat kell megtalálni, a biztonságos korlátot, aminek lehet nekimegy néha a gyerek. Átmeneti korban vagyunk, amikor a régi családmodell már nem működik, az új meg még nem alakult ki. Ez bizony a leválást sem segíti. Tudni kell, hogy a lelki köldökzsinórt mikor vágjuk el. Onnét minőségileg egy másik kapcsolat lesz az anya és a gyerek között. Újra kell definiálni a szerepeket. Ebben döntő, hogy az anya ne úgy élje meg, hogy feleslegessé vált, hanem keresse önmagát, az új helyét, új feladatát a világban.