Újító törekvések a népművészetben

Szeptember végén is élt a ház

Az előbbi komplex, illetve fazekas szakkört jelentett minden korosztály számára. A szombati program a 34 éve hagyományos budai Mesterségek Ünnepét hivatott kiváltani. A korlátozások miatt regionális szinteken rendezték meg ezt a szakmai-és közönségtalálkozót. Mint minden rossz, ez is hozott jót is, hiszen a Dunántúli Mesterek Ünnepe Zalaegerszegen kapott helyet, jegyezte meg a megnyitón Bali Zoltán alpolgármester. Így az országosan méltán híres Zalai Népművészeti Egyesület „otthonát” most közelről láthatták olyan mesterek, sőt mesterséget művelő generációk, akik eddig nem jártak errefelé. A rendezvény a újító törekvésekre helyezte a hangsúlyt, ez volt az előadók témája is, akik a hetési viselet, és a sárközi szövés megújulását részletezték, illetve egy pályakezdő fafaragó innovációs törekvései is bemutatásra kerültek. 

A hetési népművészet újragondolását egy projekt keretében valósította meg a házigazda egyesület, Skrabut Éva elnök ötlete nyomán. A részletekről Molnárné Riskó Erzsébet számolt be. Elmesélte és képekkel illusztrálta a kutató munkát, és az ennek nyomán létrejött kiállítást, kiadványokat. Kezdetben „csak” újrakészítettek néhány viseletet, majd a hetési jellegzetességek hosszú listájából válogatva elindult a megújító törekvés. Célként ma divatos, utcai vagy ünnepi viseletként használható, hetési motívumokat (például a hangzatos nevű és szépséges hetési rózsa, vagy a lyukhímzés) felhasználó ruhák, és cipők, illetve egyéb kiegészítők készítését jelölték meg. A „prototípusok” megvalósultak, így egy év közös munka után a következő álom küszöbén vannak, ez pedig a „hetési brand”. A márkaneves termékek gyártásához azonban már partnerekre lesz szükségük. A sárközi szőttesek világába Komjáthi Tamásné kalauzolt, akit 43 éve ragadott magával a szövés szeretete. Jó tanácsként úgy fogalmazott, alaposan ismerjen meg legalább egy tájegységet, népművészeti és hétköznapi értelemben, aki megújító törekvéseket, saját elgondolásokat szeretne megvalósítani. S ő maga nem adósa e téren a sárközi kultúrának, részletekbe menően, odaadó lelkesedéssel idézte meg a hallgatóságnak az egykor volt világot, mely az idesorolt öt tolnai települést jellemezte.

Végül Mikes Lajos, a fiatalok és még fiatalabb pályakezdők képviseletében mutatta be saját elgondolású faragásait, melyek a mai kor kívánalmait követik, akár mobiltöltő, akár szakállfésű, akár mágneses késtartó, és különböző érdekes, egyedi ékszerek formájában. A fiatal fafaragó 5 éve tanul mesterektől, számos technikát elsajátított e rövid idő alatt és ezek vetületeiből, új kivitelezésekkel, vagy régi tárgyaknak új funkciót találva (füstölő tartó az egykori dohánytartóból), alkot új dolgokat. Elmondta, a kor igényeihez igazodva egyszerűbbek a formák, kevesebb a díszítmény, viszont több lehet alkalmasint a szín. Eddig még nem társított alapanyagokat is igyekszik összedolgozni, így például a nemezt a fával, kosárfonást a fafaragással. Előadása átvezető is volt a vasárnapi, immár XII. alkalommal megrendezett Pásztorhagyományok Napjához, ahol a zalai pásztorfaragók találkoztak. A mesterségbemutatókhoz és tárlatokhoz folklór műsor volt a kísérő.