Úgy öltenek, hogy örökítenek

Az embereknek örök idők óta igénye van a szépre – fogalmazott beszélgetésünk elején Kerekes Endréné Radó Mária szakkörvezető, akit 2016-ban Népművészet Mestere díjjal tüntettek ki kimagasló munkásságáért. – Ma, amikor a népművészetet létrehozó paraszti kultúra elmúlóban van, úgy érezzük, hogy ügyes kezű asszonyok nyomán újra kell, hogy szülessenek ezek a szép régi dolgok. Régen nagyanyáink párna-, lepedővégeket hímeztek, és mi ezeket a szép motívumokat, mintákat ültetjük át a mai lakáskultúrába. Tehát a régiből próbálunk újat alkotni, hogy használható legyen, így többek között függönyszárnyakat, asztali futókat, abroszokat, falvédőket, díszpárnákat hímzünk.

A Gelsei Hímzőkör tagjainak igénye van a szépre

Horváth Dezsőné, Horváth Györgyné, Jakabfiné Bársony Judit, Kovács Andrea,
Kerekes Endréné, Papp Nándorné, Zsoldos Lászlóné, Lukács Emilné és Fiedler Imréné

Azt mondják ma: a népművészet él, de meg kell újulnia. Nem a korábban jellemző túldíszítettségre törekszünk, hanem egy kicsit egyszerűsítünk – mutat a példának okáért egy négyszögletes párnahuzatot. – A zalaegerszegi szakkörvezetői továbbképzésről hozta ezt a mintát Kovács Andrea, amit a Békés megyei Illés Károlyné népi iparművész tervezett. Ez egy egyszerű láncöltéssel mintázott díszpárna. Kétségtelenül nagyon mutatós, ha ebből hármat egymás mellé teszünk egy kanapéra. A világ a Matyó és a Kalocsai hímzésekről ismer bennünket leginkább. De nekünk is van egy sajátunk, mégpedig a zalai fehér lyukhímzés, amely eltér az ország más tájegységétől. A zalakomári vőlegényingek eleje motívumokban gazdagabb, a hetési ingeknél már megjelenik a piros és a kék szín is – magyarázta Marika néni.

A gelsei Hímzőkör tagjai szép munkáik mellett egy jó közösséget is magukénak érezhetnek.
– Ötven évvel ezelőtt, amikor én kezdtem, a szakkörök ízlésformálóként, a szabad idő hasznos eltöltéseként indultak – folytatja Kerekes Endréné. – Ma már sokkal fontosabb a közösség, itt a szakkörben is, hogy összehozzuk az azonos érdeklődésű embereket, illetve felkeltsük érdeklődésüket olyan tevékenységek iránt, amit eleink műveltek. Éppen ezért nem a sublótfiókba dolgozunk, hanem, hogy lakásunk díszei legyenek kézimunkáink.

Ügyes kezük azért is jár szorgalmasan, hogy a külvilágnak is megmutathassák remekeiket, például májusban Zalaegerszegen a Református Templom Galériájában. A kiállítás apropóját a reformáció 500 éves évfordulója adja, melyen úri-hímzéses kézimunkákkal mutatkoznak be. A programban a Zala Megyei Népművészeti Egyesülettel működnek együtt, amely háromnapos továbbképzést is szervezett a szakkör tagjai számára a Gébárti Kézművesek Házában, ahol megismerkedhettek az úri-hímzés motívumaival és technikájával. Ennek használata a nemesi házaknál volt jellemző a 16-17. században, a textíliákat ők adták össze az eklézsiák részére, tudtuk meg.

A lényeg az, hogy örökítsünk – mondja Kerekes Endréné. Ezzel a gondolattal a szakkör minden tagja egyetért, ahogy azzal a céllal is, hogy legyen, aki továbbvigye a hagyományt.
Az emberek szeretik a szépet, szeretik a hímzésmotívumokat, hiszen alkalmazzák ruhákon, táskákon, csak festett formában. A hímzést, mint olyant nem igazán ismerik, főleg a fiatalok – fűzi hozzá Kovács Andrea. – Ezért is volt öröm számunkra, hogy a magyar kultúra napja alkalmából meghívtak bennünket az általános iskolába, ahol megmutathattuk az öltéseket a kislányoknak.
Korábban a technikaórákon a hímzéssel is foglalatoskodtak a diákok, sajnos ma már ez nincs így. Pedig mindent, így a hímzést is az iskolában kellene elkezdeni. Ezért szeretnénk azt, hogy a hímzés helyet kapna akár néhány különóra keretében az iskolában – vélekedtek többen is.

A hímzés gyönyörűsége ellenére költséges foglalatosság, hiszen a különféle textilek és fonalak nem kevés pénzbe kerülnek.
Most már az anyagokat az egyesület állja, illetve a faluban nagyon sok vállalkozó támogatja a közösségi élethez kapcsolódó kezdeményezéseket – válaszolt Kovácsné Kocsi Zsuzsanna. – Az önkéntes alapon működő karatekört is többen támogatják, nekem nincs olyan kisgyermekem, aki karatézzon, úgy gondoltam, ha már szeretek hímezni, akkor a hímző szakkört segítsük. Az önkormányzatnak is köszönettel tartozunk, mely a kezdetektől támogatja anyagilag és erkölcsileg is a szakkört.

A hímzőkör foglalkozásainak, önálló és a helyi rendezvényekhez kapcsolódó kiállításainak a Petőfi Sándor Emlékkönyvtár ad helyet.
Szerencsére van egy olyan könyvtárosunk, aki mindenben támogat bennünket, mindent intéz, másol, nyomtat, e-mailez – dicsérte meg Jakabfiné Bársony Juditot Marika néni. Külön köszönet illeti Gelse Község Önkormányzatát is, amiért a kezdetektől támogatja szakkörünk működését.
– Amikor felvetődött a szakkör létesítésének ötlete, kicsit izgultam, leszünk-e elegendően. Szükségtelennek bizonyult az aggodalom, a lelkesedés azóta is töretlen. Kerekes Endréné Marika néni keze alatt közösség teremtődött, amely gyönyörű munkáival messze viszi Gelse jó hírét – fűzte hozzá Jakabfiné Bársony Judit.
Antal Lívia