Természetes díszek-nemcsak karácsonyra

A nyugdíjas pedagógus türelmesen, feltűnően érthetően és apró lépésekre bontva magyarázta el a gyerekeknek és felnőtteknek, a díszkészítés mikéntjét.

- Szokták mondani, hogy milyen türelmes vagyok. Néhány éve gyengénlátók kértek fel, hogy oktassam őket. Na, oda kellett türelem. És életem egyik legnagyobb sikerélménye is ahhoz a kis csoporthoz kötődik, akiket végül két évig tanítottam. Direkt azért adták be újra a pályázatot egy év után, hogy tovább tanulhassák a kézműves technikákat. Amikor felkértek, egyből igent mondtam, csak utána gondolkodtam el, hogy hogyan lesz ez az egész. Végül siker lett és szép emlék.

- Máskor is ugrott már bele ilyen hirtelen felkérésbe?

- Igen. A zrínyisek egy Egyiptomot bemutató pályázaton vettek részt és ide kellett szkarabeusz bogarat alkotnom csuhéból. Egy hétig gondolkodtam rajt. De nagyon izgalmas dolog egy ilyen feladat, amikor valami újat kell kitalálni. A nádírón is jól sikerült, ráadásul nagyon szépen lehet vele írni.

- Akkor nemcsak angyalkákat lehet készíteni csuhéból?

- Karácsonykor ez a sláger, de a csuhé díszeknek nemcsak karácsonykor van szezonja. Bár most vagyok túl egy ausztriai felkérésen, egy szállodában lévő 4 méteres karácsonyfát csak az én angyalkáim díszítenek. Különböző méretűek, egész nagyok is. Kukoricától függ, hogy mekkora méretű és fehérségű lehet a dísz.

- Ön akkor a kukoricában inkább a csuhét látja?

- Szeretem az ételt is, de valóban fáj a szívem, amikor a kombájn végigmegy a földön. Sajnálom a sok értékes alapanyagot.

- Meddig lehet tárolni a csuhét?

- Akár évekig. A minőséget az időjárás is befolyásolja, az idén sajnos nem kedvezett. De a hibrid fajták sem a legjobbak. Az igazán jó alapanyagot Szlovéniából kell beszereznem. Voltam 2013 – ban Amerikában világfesztiválon. 30 kézműves és néptáncosok mentek a két hetes fesztiválra. Hatalmas sikerünk volt, de lehámlott a bőr a kezemről a végére. Ott kaptuk az alapanyagot és olyan volt, mint a gumi. Szóval a kukorica tényleg sokféle.

- Egyéb külföldi bemutatkozás?

- A nyáron meghívtak Kínába. Gyékényes munkákat kellett vinni. A Dunántúlról én voltam egyedül és az országból is csak öten. Bár a kínaiaknak faliképeik és szőnyegeik vannak, ismeretlen volt számukra, hogy mennyi mindenre lehet használni a szövött gyékényt. El sem tudták képzelni és megpróbálni sem merték, csak filmezték. Az amerikaiak viszont szívesen megpróbálták, amiket mutattunk. Jó érzés, amikor elmegyek ilyen helyekre és megtapasztalom, hogy milyen sikeres a magyar népművészet, méltán büszkék lehetünk rá.

- Mivel foglalkozik még a csuhén és a gyékényen kívül?

- Nemezeléssel, szövéssel, hímzéssel.

- Hogyan kezdődött?

- A Landorhegyi-iskolában tanítottam és nyári továbbképzést hirdettek a pedagógusoknak. Amikor beléptem Gébárton a Kézművesek Házába, olyan volt, mintha hazaértem volna. Olyan boldogság volt, azt sem tudtam mivel kezdjek. Ez az, amikor az ember rátalál arra, ami a dolga. Aztán Veszprémbe mentem még továbbképzésre. A tanulókat 1-6-ig osztályig tanítottam, kézműves táborokat szerveztem. Itt találkoztam a másik sikertörténetemmel, amikor is az egyik tanítványom azt mondta, ha majd gyereke lesz, ezeket ő is megtanítja neki. Ez megint olyan mondat volt, amiért érdemes volt.

- Tervek, célok, karácsonyi kívánság?

- Azt szeretném, ha megmaradna az az érdeklődés, ami mostanában van a népi kézművesség iránt. Sokat hívnak ez ügyben falunapokra, városi intézményekbe. Volt olyan is, hogy kijártunk falura, újratanítani a technikákat, ami onnét már szinte teljesen elveszett. Ez a tevékenység teljesen kitölti az életem, szerencsés vagyok, mert a hobbim a munkám.