Takács Ágnes alkotásai a páterdombi műteremben

Szabolcs Péter felesége kreatív, sokoldalú alkotó volt

Tavaly nyáron hunyt el Takács Ágnes (Szabolcs Péterné), a szobrászművész sokak által ismert és kedvelt felesége, akiről viszont csak kevesen tudják, hogy ő maga is művésznek készült és szabadidejében mindvégig alkotott. Ágnes Borsod megyében született, iskoláit azonban Budapesten végzete, és már gimnazista korában tagja volt a Vasutas Képzőművészeti Körnek.

Szabolcs Pétert 16 évesen, egy vonatút alkalmával ismerte meg. A gimnázium elvégzése után aztán össze is házasodtak. Mivel a szobrászművész egy idő után Zalaegerszegen kapott tanári állást, ide költöztek. Ágnes nagyon kreatív ember volt és csodásan rajzolt, technikai tudása az alkotóművészet más területein is megmutatkozott.  Férje mellett részt vett a Villányi- és az Egervári Művésztelepeken, ahol ő maga is dolgozott. Készített kisebb szobrokat, grafikákat. A házaspárnak három gyermeke született, Takács Ágnes közben a Göcseji Múzeum restaurátoraként dolgozott több mint tíz évig. Ez idő alatt levelezőn elvégezte a Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakát is. Aztán egyre inkább a család vált a fő „munkahellyé” számára, de emellett is mindig alkotott valamit.

- Ágnes mindig megtalálta a módját, hogy a család mellett a művészi énjét, a kreatív energiáit kiélje – fogalmazott érdeklődésünkre Szabolcs Péter. – Bár sokféle dologgal foglalkozott, egy idő után a textilművészetben, a foltvarrásban találta meg önmagát. Sok általa készített takaró van magántulajdonban. (A róluk készült fotók láthatók is a kiállításon.) Tisztában vagyok vele, hogy miattam egyfajta árnyék vetődött rá, de soha nem mondott olyant, amiből arra következtettünk volna: megbánta, hogy nem lett „igazi” művész. Sőt, egyszer egy beszélgetés során bevallotta, hogy ő nem is tudná felvállalni az ezzel járó nyilvánosságot, életformát.

A szobrászművész hozzátette: felesége a szabadidejében mindig alkotott, sőt, az ő szobrainak terveit, formáit is mindig „csiszolgatta, korrigálta”. Így tulajdonképpen minden Szabolcs Péter műben ott van Takács Ágnes is. 

- Mindenkinek kívánom, hogy egy olyan társra találjon, akivel a tragédiákat is átvészelve le tud élni 56 évet. Az életről, a kultúráról, a művészetről nagyon hasonlóan gondolkodtunk. Ágnes mosolyát, egész lényét mindenki nagyon szerette. Nem azt beszéltük meg, hogy ő megy előbb… - fogalmazott.

A kiállításon a házaspár lánya, Szabolcs Tünde is köszöntötte a vendégeket. Mint mondta: nehéz volt néhány hét alatt összeszedni a rokonoknál, barátoknál, intézményeknél lévő alkotásokat. De végül a sok-sok tárgyból összeállt a kiállítás, ami így sem teljes, hiszen édesanyjának vannak olyan korabeli munkái, amik eltűntek, vagy megsemmisültek.

A páterdombi műteremben most grafikák, kisebb szobrok, textilek, ruhatervek, tanulmányrajzok (köztük Ágnes rengeteg önarcképe), restaurált tárgyak, korabeli fotók emlékeztek a tavaly váratlanul elhunyt Takács Ágnesre, mint alkotó emberre. Kiállításra került például diplomamunkája; egy 19. század végéről származó, népies díszítésű női kabátka, amit ő restaurált. A ruha eredeti tulajdonosa 1870-ben, az esküvőjén viselte a bundát. A ruhadarab jelenleg a Göcseji Múzeum tulajdona. 

Az eseményre (melyet szándékosan az Ágnes-naphoz legközelebb eső hétvégén szerveztek) sok család adta kölcsön a birtokukban lévő alkotásokat. A délután folyamán számos egykori barát, ismerős látogatott el a műterembe egy baráti beszélgetésre, és hogy a bemutatott tárgyakon keresztül megidézzék Takács Ágnes jellegzetes mosolyát, derűjét, nyitottságát és kreatív szellemiségét.