Nyáresti verspiknik dalokkal, képekkel a Szényi-portán

Szényi Zoltán, Gárdos László és Bódis Bettina volt a Göcseji Dombérozó Verspiknikjének vendége

A Göcsej Dombérozó immár hagyományos „Verspiknik” című programeleme Babosdöbréte után idén új helyszínen, mégpedig Szényi Zoltán festőművész kávási birtokán várta az érdeklődőket.

Verspiknik a Szényi-portán. Karáth Aniita beszélgetett a vendégekkel

A kultúra kedvelőit a hőség sem riasztotta vissza. Hiszen mi is lehet jobb a júliusi kánikulában annál, mint kiszakadni a városi betonrengeteg forróságából, és különös életutakat, verseket, dalokat hallgatni az árnyat adó fák alatt ülve. Ha kicsit giccsesebbre akarnánk venni a történetmesélést, akkor még azzal fokozhatnánk, hogy mindezekre a zsúpfedeles tájházak mellett, színes virágok között, a lemenő nap fényében és jó társaságban került sor. Egy művész sem festhetne a vidéki idillről kelendőbb zsánerképet.

Efféle festményekről persze nem volt szó az esten. Karáth Anita első vendége, Szényi Zoltán festőművész sokkal inkább arról mesélt, hogy miképp viszonyul az időhöz és hogyan jelenik meg képein a görög mitológiából ismert Kronosz és Kairosz. Vagyis a múló, mennyiségi idő, valamint a minőségi idő, mely elvezet egy-egy pillanat teljes megéléséhez. Mivel Szényi Zoltán édesapja órásmester volt, sőt ő maga is elvégezte az órás szakmunkás képzést, festményeibe sokszor komponál valódi óraszerkezeteket. Emiatt gyakran mozdítja ki a síkból alkotásait, és mély képkereteket használ a kompozíció teljességéhez.

Szényi Zoltán

A képzőművészről azt is megtudtuk, hogy soproni születésű, és véletlenül került Zalába: az egyetem után feleségével mindketten tanári állást kerestek, ám nem volt egyszerű a szakpárjaiknak megfelelő iskolákat találni. Több helyen is próbálkoztak, végül Zalaegerszegen akadt olyan lehetőség, ami mind a kettőjüknek megfelelt. Eleinte lakótelepi lakásban éltek, ami kissé nyomasztotta már a művészt, ezért hétvégi házikót keresett. Így akadt az egykor romos kávási birtokra, melyet szép lassan felújított barátok segítségével. Mindenki azt hiszi, hogy ez idilli környezet számára a festéshez, ám az a helyzet, hogy itt szinte soha sem festett. Fűnyíró és egyéb kerti szerszámok többet voltak a kezében. A Verspiknikre Lángi Péter „Álmom” című versét hozta el (sőt, meg is festette), mely tanári pályájának végéről, vagyis a nyugdíjazás hangulatáról és az iskola emlékképeiről szól.

Míg Szényi Zoltán alkalmanként tartózkodik Káváson, addig dr. Gárdos László gyermekorvos, a Szent Rafael Kórház főorvosa ott is él családjával. Azt mesélte, hogy őt fiatal orvosként nem a romantikus falusi élet vágya hozta vidékre, hanem az a tény, hogy itt olcsóbb volt ingatlanhoz jutni. Tíz évig újították fel a házukat, így a gyerekei úgy nőttek fel, hogy náluk folyamatosan építkezés van.

Dr. Gárdos László

A gyermekorvos családjában mindenki szereti az irodalmat, a verseket, ő maga pedig a zenét és a dalszövegeket különösen kedveli. Az estre így Bereményi Géza – Cseh Tamás „Csönded vagyok” című dalával érkezett, ami máig nagy hatással van rá. Ráadásul a szöveg keletkezése is különleges, mert első sorait („Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked: vártál ha magadról szép éneket, dicsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék, csak csönd neked.”) egy 17 éves, haldokló fiú írta azzal, hogy halála után küldjék el egy borítékban Bereményi Gézának. Elhangzott: a szövegíró, rendező sokáig gyötrődött a verssorok értelmezésével (még ma sem tudni biztosan, hogy mit jelentenek a kezdő sorok), de végül megszületett a folytatás, amit Cseh Tamás előadása tett halhatatlan és sokak által kedvelt művé.

Bódis Bettina József Attila megzenésített verseit énekelte el

És ha már zene; az est harmadik vendége Bódis Bettina énekes, hangtál terapeuta volt, aki Szényi Krisztina felkonferálása szerint tud díva lenni, de ártatlan kislány és fiatal bájos hölgy is. Az énekes (aki jelenleg több formációnak is a tagja) viszont azt mesélte magáról, hogy sokáig inkább komplexusos volt és félt közönség elé állni. Pedig a zene már kislány kora óta ott van a fejében és a lelkében. Úgy érzi most jutott el odáig, hogy tudja értékelni ezt a képességet, és ajándékként tekint arra, hogy adhat valamit az embereknek. Ehhez kapcsolódik a hangtálak, hangfürdők világa is. Ha valaki sokáig benne van a rezgésekben, akkor az jótékonyan hat a testi és lelki egészségére.

Mini-kiállítás nyílt az udvaron

Bódis Bettina két megzenésített József Attila verset hozott a piknikre, melyeket el is énekelt. Az est folyamán elhangzó többi költeményt pedig Drózd Emília, a Zrínyi-gimnázium diákja szavalta el. A rendezvény családias hangulatát (a sok házi készítésű finomság mellett) fokozta az is, hogy Gárdos László egyik lánya, Gárdos Bíbor felolvasta saját novelláját (Hazaút), Karáth Anita kislánya pedig levendulás kekszet sütött a vendégseregnek. A kertben mindezeken túl Szényi Zoltán alkotásaiból rendeztek be egy alkalmi mini-tárlatot.

Visszautalva a múló idő, minőségi idő fogalmakra, mi sem lehetett volna jobb végszó, mint Weörös Sándor egysorosa: „A por siet. A kő ráér.”