(Inter)kulturális találkozások

Ilyen és ehhez hasonló – napjainkban nagyon is aktuális kérdések – kerültek szóba azon az interaktív előadáson, melyet a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a megyei Europe Direct Tájékoztató Központ szervezett a Kamarák Házába. A Kulturális identitások – interkulturális kapcsolatok című program előadója, sőt inkább moderátora Puskás-Vajda Zsuzsa antropológus, a fővárosban működő Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület vezetője volt. A szakember kutatásai a kulturális tudás átadás-átvételére irányulnak. Mivel azonban karrier coaching-gal is foglalkozik, a témát egy ideje az interkulturális coaching felé terelte. Épp emiatt nem afféle „frontális” előadást hallhattak az érdeklődők, hanem körben ülve, interaktív módon zajlott a beszélgetés.

Lássuk és értsük meg a különbözőségeket

Az antropológus bevezetésképpen néhány amerikai és európai kutatásra utalva elmondta: meg kell tanulnunk a kultúrát és magát a kulturális különbözőségeket látni. Magyarországon ez még egy új kihívás, és még nem is nagyon vagyunk jók ebben a bizony „meglátásban”. A dolog azonban tanulható. A lényeg, hogy minél többet találkozzunk olyan emberekkel, akik tőlünk eltérő kultúrából érkeznek.

Puskás-Vajda Zsuzsa

Erre bőven van lehetőségünk, hiszen a globális piac, a szabad vándorlás és a mind aktívabb turizmus révén eltérő kultúrájú és vallású emberekkel léphetünk kapcsolatba. Az iskolákban azonban ritkán tanítják meg azt, hogy hogyan reagáljunk ezekre a különbözőségekre. Annál is inkább, mert sokszor az egy országon/társadalmon belüli különbségekkel sem tudunk mit kezdeni. Gyakran nem értjük/félreértjük egymást. Ebből is látszik, hogy a kultúra amennyire integrál egy-egy közösséget, ugyanannyira differenciál is. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy országon belül is vannak eltérő építészeti megoldások, tájegységekre jellemző ételek, szavak, szokások, vallási különbözőségek. A tőlünk eltérő kultúrákat pedig hajlamosak vagyunk kategorizálni, sztereotipizálni; egy-egy nemzetre vonatkozóan is. A japánok ilyenek, a franciák olyanok, az olaszok meg amolyanok – gondoljuk, pedig náluk is bőven vannak különbségek a társadalmon belül. Sokszor amolyan kulturális sokként hat ránk a különbözőség, vagy éppen az, ha valamilyen viselkedés mégsem illik bele a sztereotípiánkba.

Intenzíven élhetik meg mindezt azok, akik külföldre költöznek. A kezdeti lelkesedés után gyakran terhes lesz a sok újdonság, amihez alkalmazkodni kell valamilyen szinten. A kulturális sokk hatékonyabb átélése, és értelmezése érdekében Puskás-Vajda Zsuzsa néhány mindennapokból vett élethelyzettel is megismertette a hallgatókat, akik maguk is meséltek egy-két történetet. Ilyen „sokk” lehet, ha például olasz turisták szelfiznek kávéval a kezükben, a budapesti bazilikában, vagy ha egy dán könyvtárban zajló nyelvórán feltűnik a délszláv, muszlim nő, mélyen kivágott ruhában. Amin a feminista nyelvtanár felháborodik.

Az antropológus szerint saját beállítódásunkon, elvárásainkon és személyiségünkön is múlik, hogy hogyan reagáljuk le az efféle helyzeteket. A lényeg, hogy tudjunk úgy kérdezni, hogy azt a másik meghallja, megértse, és ne érezze magát sértve. Ha pedig úgy érezzük, hogy valamilyen viselkedés már túllép a mi ingerküszöbünkön (kulturális szokásainkon) azt próbáljuk intelligensen, megértően (és ne lekezelően) a másik tudtára adni. Mert mindig közös nevezőre lehet jutni a helyes kommunikáció segítségével.