Imádja a viasz illatát

Dömötör Andrea tojásíró népi iparművésszel beszélgettünk

– A tojás a feltámadást, a feltámadt Krisztust jelképezi, piros színével Krisztus kiömlött vérét szimbolizálja. Tulajdonképpen a feltámadás jegyében helyeztek tojásokat a halott mellé, ami jellemző volt egész Európában. A szegedi Móra Ferenc múzeumban is őriznek egy avar kori női sírban talált festett, karcolt tojást, ami bizonyíték arra, hogy a tojásdíszítés nem a kereszténységgel jelent meg. Már a kezdetekben is nagy jelentőséget tulajdonítottak a tojásnak, ami az egyik legősibb áldozati ételként egyszerre jelképezte az életet és az újjászületést. A tojás, a tojásfestés csak később fonódott össze a húsvéti ünnepkörrel. A hozzá tartozó népi szokásokról a legkorábbi írásos emlékeink a 18. század közepéről származnak. Köztük egy hunyadmegyei nemes számadáskönyvéből a viasszal írott, savanyú káposzta levélben maratott tojások készítését ismerhetjük meg.

Dömötör Andrea (ZalaMédia archív, Fotó: pP)

– A piros színnek nagy jelentőséget tulajdonítottak.

– Valóban, a pirostojás egybeírt elnevezés is ezt tükrözte. Akkor is így hívták, amikor lilára, barnásvörösre, zöldre festették. A gyári festékek megjelenése előtt növényi főzeteket használtak. Ilyen volt a berzseny, amit patikában vásároltak, illetve a porított levéltetűből is állítottak elő piros színt, ami a szerelemre is utal. Az eladósorban lévő lányok ugyanis piros tojással adták udvarlójuk tudtára, hogyan éreznek. 

– Mi határozta meg a tojások díszítését, mintázatát?

– A földgömb felosztásához hasonlóan osztották fel mezőkre a tojást. A minták, a motívumok tájegységekként ugyan változtak, de meglepő hasonlóságot, sőt azonosságot mutatnak még az egymástól nagy távolságra élő népeknél is. Ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy például a csillag kimondottan a gyimesi hímes tojásokra jellemző. Egyszerű motívumokat használtak. A nap, az életfa, a stilizált állatok, virágok, és egyéb geometrikus alakzatok mellett megjelenítették a gazdaságban használt eszközöket, mint a gereblyét és a villát. A díszített tojás amellett, hogy húsvéti szimbólum, ajándék is a mai napig. Keresztszülők adják keresztgyerekeiknek, de a húsvét hétfői locsolkodás jutalma is ez.

– Említene néhány tojásdíszítő technikát?

– Legelterjedtebb a viaszelvonásos technika, amit én is gyakorlok. A tojás felületére viasszal mintát rajzolunk, amit nem fog be a festék, és ami a viasz eltávolítása után szépen kirajzolódik. A berzselés során a megnedvesített növényi leveleket egy nejlonharisnya darabbal rászorítjuk a tojásra, majd a vöröshagyma száraz héjának főzetében áztatjuk. A festékléből kivéve kibontjuk, hogy megkaphassuk a levél kontúrját. A karcolás is nagyon népszerű, amikor is az egyszínűre festett tojást valamilyen hegyes szerszámmal karcolva díszítjük. A viaszolt és a karcolt tojások mintázata egyébként nagyon eltérő, éppen az alkalmazott technika miatt. Sokféle eljárás létezik, így készülhetnek csipkézett, metszett, patkolt, faragott és maratott technikával is hímes tojások.

– Ön mikor kezdett el foglalkozni tojásdíszítéssel?

– Az írókázás mindig is izgatta a fantáziámat. Bércziné Szendrő Csilla esztergomi népi iparművésznek volt egy kiállítása még 2003-ban a Göcseji Múzeumban, ahol gyűjteménykezelőként dolgozom. Tőle vásároltam egy írókát, amellyel már jobban tudtam dolgozni. Évekig csak saját örömömre mintáztam a húsvéti tojásokat, ami aztán családom és a munkatársaim körében is egyre nagyobb tetszést aratott. Biztatásukra 2016-tól vittem el munkáimat a Hagyományok háza által szervezett zsűriztetésre. Örömre szolgál, hogy 2019 tavaszán a jeles szakemberekből álló zsűri népi iparművész címmel ismerte el tevékenységemet. Nekem a kézművesség olyan szabadidős elfoglaltság, ami ha nem lenne, nagyon hiányozna az életemből. Imádom a viasz illatát, azt az izgalmi állapotot, amíg elkészül egy-egy írókázott tojás – köszönt el Dömötör Andrea.