Göcseji kulturális- és gasztrokalandok kétkeréken

Kerékpártúra a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében

A szombati kerékpártúra a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében valósult meg a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatósága, a Zalai Teker(g)ők Kerékpáros Sport és Túra Egyesület és a Göcseji Dombérozó Egyesület közös szervezésében. Az eseménynek két túravezetője volt: a kerékpáros egyesület részéről Szabó Balázs elnök, a múzeum részéről pedig Eke István régész kalauzolta a több mint harmincfős csapatot.

A menet a múzeum elől indult reggel 9 órakor, az első állomás a Teskánd külterületén álló Szent Ilona templom volt, ahová a helybéli gondnok jóvoltából most be is lehetett menni. A dombtetőn álló pici templom 1366-ban szerepelt először az írott forrásokban, 1600 körül pedig elpusztult a körülötte lévő faluval (Dobron) együtt. 1755-ben a földesurai jóvoltából újjáépült, Szent Miklós tiszteletére szentelték fel, tetejét pedig fazsindellyel fedték. Három oltára és egy szószéke volt. A műemléki felújítása 1980-ban történt meg, 2022-ben pedig ismét felújították az eredetileg román kori, majd barokk stílusban átalakított templomot.

A túrázók innen a szomszédos Szentmihályfai (bödei) templomhoz gurultak tovább, ahol a szintén magaslati ponton álló szakrális helyet tekintették meg. A templomtól a kilátás is szép a göcseji lankákra derűs napokon, itt most ezt az élményt árnyalta a délelőtti köd. De az október végi színkavalkád (ha kissé elmosódva is) azért kivehető volt. A bödei – illetve eredetileg az egykori Szentmihályfához tartozó – templomot az oklevelek 1424-ben említik először, már ekkor Szent Mihály arkangyal tiszteletére volt felszentelve. A török időkben a település itt is elpusztult, és vele együtt a templom is. Egy 1748-as dokumentum szerint a falut régi helyétől keletre újra felépítették, így az immár falon kívülre került templomát 1750 körül építették újjá. A toronnyal, haranggal ellátott templom (mely román kori alapokon nyugszik, később gótikus szentélyt kapott, majd a barokk időszaka alatt átépítették) 300 főt tud befogadni. 1923-ban renoválták és átalakították, 1970-71-ben pedig sor került a műemléki helyreállítására.

A csoport ezt követően Dobronhegy, illetve Balázshegy felé vette az irányt, hogy az emelkedő egyik részének leküzdése után megérkezzen némi pihenőre a Sümegi-portára. Sümegi László tulajdonos frissítővel, helyi borokkal, pálinkával, zsíros kenyérrel várta a program résztvevőit. A köd még a déli órákban sem szállt fel teljesen, de azért a balázshegyi teraszról már jobban kirajzolódott a dimbes-dombos vidék és a szőlőhegyek látványa.

A pihenő után a Kandikó „meghódítása” következett (bár a túrázók többsége elektromos kerékpárral, vagyis könnyített üzemmódban szelte a kilométereket), majd a csonkahegyháti Aszalka családi vállalkozáshoz tért be a csoport. Mint a név is jelzi, itt az aszalás mesterségével és technikájával ismerkedhettek meg az érdeklődők, amit kóstolás követett. De a család melegházában a már a télre készülő citrusféléket is megtekinthették a vendégek. A menet aztán Németfalun keresztül Salomvárra gurult, ahol a templomban Mikolás Attila plébános várta őket.

Többek között elmondta: Róma 7, Salomvár pedig 5 dombra épült. A Szent János apostol tiszteletére szentelt templom egy korábbi, 1230 körül épített kis szentély helyén áll. Ezt a 13. század második felében, majd a 18. században bővítették. 1850-től már volt orgonája a település templomának. Az épületet tavaly újították fel pályázati pénzből, a vizesedő falak miatt falátvágásos technikát is alkalmaztak. 

Érdekesség, hogy a templom emeleti oratóriumában egy kegytárgygyűjtemény található, mely a falu utolsó plébánosának hagyatékát tartalmazza. Többek között barokk szobrokat, szentképeket, festményeket, kézzel faragott házi oltárokat, valamint ima- és misekönyveket rejt a kollekció.

Salomváron a kultúrház előtti tér is várta a túrázókat, ahol Wolf Adrienn frissen sült kenyérrel, édes és sós pékáruval, kolbásszal, házi zsírral, forró teával, valamint pálinkával készült. A kóstoló után a Zala menti kerékpárúton folytatódott a túra, immár Zalaegerszeg felé véve az irányt. A göcseji kalandozás délután a múzeumnál ért véget. (A befutóra persze a Nap is kisütött.)