Felavatták Vajda Lajos festőművész emléktábláját

 Zalaegerszegi szülőháza közelében látható a dombormű

Mint azt az ünnepélyes avatáson dr. Gyimesi Endre, a szervezet elnöke elmondta: a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány célja az, hogy kiadványokkal, szobrokkal, domborművekkel tisztelegjenek jeles zalai, zalaegerszegi személyiségek, vagy éppen országunk nagyjai előtt. Fontos feladatuk az is, hogy olyan helyi szereplőkre, eseményekre hívják fel a figyelmet, melyek ritkán kerülnek reflektorfénybe, vagyis szeretnék a város történetének fehér foltjait eltüntetni. Az elmúlt harminc évben az alapítvány kezdeményezésére (a mostanival együtt) 24 dombormű készült el.

Vajda Lajosnak már régóta szerettek volna emléktáblát emelni, öröm, hogy végül egykori szülőháza közelében sikerült megvalósítani az elképzeléseket – tette hozzá. A festőművész tragikusan fiatalon, 33 évesen hunyt el a budakeszi tüdőszanatóriumban. 1908-ban született a zalaegerszegi Szeglet utca 2. szám alatt, ám csak hat éves koráig lakott itt szüleivel, utána a család a jobb megélhetés reményében Szerbiába költözött. Ezt követően az 1920-as évek elején egy rövid időre visszaköltöztek Zalaegerszegre, majd Vajda Lajos Budapestre, Szentendrére és Párizsba ment, aztán újra a magyar fővárosba, de Szentendrén is élt és alkotott.

Szinte egész életében rossz anyagi körülmények között élt betegen (tuberkulózissal), ráadásul a második világháború közeledtével zsidó származása is problémát jelentett. Hátrahagyott életműve ma nemzetközileg is elismert, festményei a műtárgypiacon keresettek, Zalaegerszegen mégis keveset tudunk róla. A megyeszékhelyen 1983-ban, a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem megnyitásakor rendeztek műveiből retrospektív kiállítást. Emellett a Kölcsey-gimnázium galériája viseli Vajda Lajos nevét – mondta Gyimesi Endre. 

A domborműavatáson dr. Kostyál László művészettörténész Vajda életével és munkásságával kapcsolatban felidézte: a magyar – sőt, az európai festészet – szabadabban gondolkodó irányzatát képviselte főiskolai csoporttársai egy részével, valamint mesterükkel, Csók Istvánnal. Progresszív gondolataik miatt – egy a Nemzeti Szalonban nyílt kiállítást követően – kicsapták őket a Képzőművészei Főiskoláról. 1930-tól három évig Párizsban élt, ahol még inkább magába szívta a 20. század elejének korszerű művészeti irányzatait; még a fotózás és a filmezés is érdekelte. De a keleti és törzsi kultúrákat is szívesen tanulmányozta.

Visszatérve Magyarországra pályatársával és barátjával, Korniss Dezsővel elindították az úgynevezett szentendrei programot. Népművészeti szimbólumokat gyűjtöttek (Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan, csak ők képzőművészeti vonatkozásban), ám teljesen új kontextusban használták fel azokat. Vajda nem hagyományos téri kompozíciókban gondolkodott, képi világa inkább konstruktivista volt. Az avantgárd úttörőjeként tartják számon. A második világháború közeledtével művei egyre sötétebbek, vészjóslóbbak lettek: fiktív tájak, furcsa, maszkos lények jelentek meg alkotásain, jelezve a fenyegetettséget. 1940 őszén zsidó származása miatt behívták munkaszolgálatra, ám rossz egészségi állapota miatt leszerelték, 1941-ben a budakeszi tüdőszanatóriumban hunyt el. Felesége a vészkorszak alatt nagy nehézségek árán tudta alkotásait megmenteni.

Kostyál László hozzátette: bár a művész korán elkerült Zalaegerszegről, a város és környék feltűnik néhány alkotásán. A Göcseji Múzeum gyűjteményében sajnos mindössze egy grafika található tőle.

Szentendrén 1986 óta működik a Vajda Lajos Emlékmúzeum, mely bemutatja hagyatékát és festészeti törekvéseit. 

Az emlékművet Balaicz Zoltán polgármester, Böjte Sándor Zsolt önkormányzati képviselő, valamint Gyimesi Endre és Kostyál László leplezték le.