Emléktábla dr. Németh József tiszteletére

Farkas Ferenc szobrászművész bronz domborműve ezentúl a Göcseji Múzeum folyósán emlékezteti a látogatókat a néhai igazgatóra, irodalomtörténészre. Az ünnepélyes avatáson Balaicz Zoltán polgármester többek között felidézte: szülei révén már egész fiatalon megismerte Németh Józsefet, akivel aztán nagyon jó kapcsolatot ápolt az elmúlt évtizedeben. A várostörténet iránti érdeklődését nem kis részben Józsi bácsinak köszönheti, mert a kilencvenes években a régi épületekről egy sorozata indult a ZTV-ben, amit ő fiatalon mindig szívesen és nagy izgalommal nézett.

 A néhai múzeumigazgatóra, irodalomtörténészre emlékeztek

A polgármester szerint Németh József rengeteget tett a múlt értékeinek népszerűsítéséért, hatalmas tudása volt mind az irodalom, mind a történelem terén, emellett barátságos, emberséges volt mindenkivel. A városvezetés úgy gondolta, hogy az önkormányzati év ünnepélyes lezárásának – és a Zalaegerszegért díjak átadásának – napján avatják fel egykori munkahelyén az emléktáblát.

Horváth Gábor, a humánigazgatási csoport osztályvezető-helyettese hozzátette: a polgármesteri hivatal munkatársai is mindig szívesen és nagy bizalommal fordultak tanácsért, ötletért Németh Józsefhez egy-egy várostörténeti kérdésben. Mivel egy „élő lexikon” volt, mindig mindenre tudta a választ.

A volt igazgató munkásságát dr. Kostyál László, a Göcseji Múzeum tudományos igazgatója elevenítette fel. Mint fogalmazott, harmincnyolc évvel ezelőtt kezdett el dolgozni az intézményben, amikor Németh József vezette a múzeumot; a szakmában akkor ő volt az etalon. Mint főnökre, mint a múzeum fejlesztőjére, és mint barátra is szívesen emlékszik. Bár vezetőként szigorú rendet tartott, mégis tiszteleték érte.

Akkoriban az összes megyeszékhelyi múzeum közül a zalaegerszegi volt a legkisebb, mindössze két muzeológus dolgozott itt. Egyikük Vándor László volt, Józsi bácsi későbbi utóda. Németh József tulajdonképpen az alapoktól épített múzeumot: történészt, néprajzost, művészettörténészt és régészt hívott a házba. Munkája révén másfél évtized alatt kiépült a múzeum ma is ismert struktúrája, és a nyolcvanas évekre felzárkózott az intézmény a többi megye múzeumai közé. A gyűjtemény növekedett, a tudományos élet intenzívebbé vált és nőtt a látogatók száma is. Tudományos évkönyvek (könyvsorozatok) és tanácskozások (ma is létező szakmai napok) indultak el kezdeményezései révén.

Németh József egy következetes építő munkát folytatott, ami számára egyfajta önképzés is volt, hiszen ő elsősorban irodalomtörténésznek vallotta magát. De elmondható, hogy a művelődéstörténet minden ágában otthon volt, hatalmas tudásra tett szert. Szellemi fölénye vitathatatlan volt, de ezt soha nem éreztette. Tudott másokat bíztatni, motiválni és mindig támogatta a fiatal kollégákat – tette hozzá Kostyál László.

Az emléktáblát Balaicz Zoltán, Kostyál László és Németh József özvegye, Peterka Gabriella leplezték le. Az ünnepségen jelen voltak a néhai igazgató gyermekei is, Németh Andrea és Németh Mária.