Mit kell csinálni, ha piros a lámpa, ha villog a zöld…?

 A hetvenes években nehezen szokták meg a jelzőlámpákat a közlekedők

Ráadásul a közlekedési lámpák színeit és azok jelentését sem kell hirtelen megtanulnia az autósoknak, gyalogosoknak, kerékpárosoknak. Az első forgalomirányító lámpák bevezetésekor azonban még más volt a helyzet. Valószínűleg ritkán gondolunk arra, hogy vajon mikor és hol jelent meg először jelzőlámpa a világon? Az első közlekedési lámpát – a vasúti szemafor mintájára – Londonban helyezték forgalomba 1868 telén. A világ nagyobb városaiban ezt követően terjedt el az új forgalomirányító eszköz.

Illusztráció

Magyarországon ennél jóval később, 1926-ban nyílt meg az első lámpás csomópont, természetesen Budapesten; a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésénél. Bár az Interneten fellelhető források szerint ez még egy „villanyrendőr” volt, ami azt jelentette, hogy valóban egy rendőr állt a kereszteződés közepén, aki a feje fölött lógó jelzőlámpát egy rúd elforgatásával állította a megfelelő irányba. Az első elektromos, oszlopon álló lámpát 1938-ban adták át a fővárosi Szent István körúton, az első vidéki jelzőlámpa pedig Miskolcon került forgalomba 1959-ben.

Zalaegerszegen ennél is tovább kellett várni az első elektromos forgalmi lámpákra: a fejlesztés a hetvenes évek új közlekedési terveihez, és az ezt megelőző, 76-os út bevezető szakaszának kiépítéséhez (Csácstól a Mártírok útig többsávos utat építettek) kapcsolódott. Vicces, de jelenleg a Kosztolányi utca kétirányúsítása zajlik, akkor viszont a Kossuth- és a Kosztolányi utca egyirányúsításával alakult át jelentősen a belváros közlekedési rendje. Ekkor helyeztek el több, a megnövekedett forgalom miatt balesetveszélyessé vált kereszteződésbe közlekedési lámpát. Először a Széchenyi térre, a Kosztolányi- és Berzsenyi utcák kereszteződésébe, később a Csány térre, majd a Göcseji- és Népköztársaság út kereszteződésébe is kerültek lámpák.

Új lámpás csomópont a Kosztolányi-Berzsenyi utcánál. Hamarosan beüzemelik

A Zalai Hírlap korabeli számait böngészve kiderül, hogy az új közlekedési terv 1975-ben készült el, 1976 októberében a közúti igazgatóság szakemberei már szerelték a forgalmi lámpákat vezérelni képes kapcsoló berendezéseket, 1976. november 6-án pedig elindult az új forgalmi rend. Az újság Zalai Utakon címmel külön közlekedési melléklettel is jelentkezett, felhívva a figyelmet a változásokra. Erre valószínűleg szükség is volt, mert a közlekedők lassan szoktak hozzá a helyzethez. Az új forgalmi rend „premierje” után két héttel már meg is jelent egy nagyobb cikk a tapasztalatokról; vagyis arról, hogy mit is kell csinálni, ha piros a lámpa, ha villog a zöld, vagy ha sárga a jelzőlámpa fénye? A szerző szerint ezenkívül sokaknak problémája akadt a sávváltásokkal is.

Kazinczy-és Széchenyi tér kereszteződés a '70-es évek elején. Még nyoma sem volt közlekedési lámpáknak (Forrás: Facebook/Régi Zalaegerszeg)

Öt hónnappal később, 1977 áprilisának végén (még a nyári csúcsforgalom előtt) az újság hasábjain ismét felhívták a figyelmet a helyes közlekedésre: a „3 fényű forgalomirányító lámpa, és a gyalogos forgalmat irányító két lencsés készülék jelzéseinek jelentésére”. Ennek az volt az oka, hogy bár az első forgalomirányító lámpák üzembe helyezésétől azt remélték, hogy biztonságosabbak lesznek a csomópontok, azok bevezetése óta több baleset is történt.  Mivel hol az autósok, hol a gyalogosok, hol a kerékpárosok hagyták figyelmen kívül a lámpákat. A lapszámba – tanulást ösztönző szándékkal – még KRESZ-totó is került.

Illusztráció

Persze nemcsak a közlekedőkkel volt baj, hanem a közlekedés rendjével is. Többen kifogásolták, hogy Csácstól a belváros felé nehézkes, akadozott az autós közlekedés a lámpák miatt, a gyalogosok pedig azért panaszkodtak, hogy a zebráknál túl gyorsan vált pirosra a lámpa, hosszabbítani kellene az átkelés idejét. Ezeket a hibákat fokozatosan orvosolták. Igazi „zöldhullám” azonban 1984-ben söpörhetett végig a 76-oson: augusztus 13-án helyezték üzembe az új Mártírok úti forgalmi lámpákat, ami a korábban bekapcsolt Stadion úti lámpákkal együtt már valóban gyors és folyamatos közlekedést biztosított a csácsi városrész és a belváros között.