Példa nélküli megtorlás

Az egyesület elnökének, Stárics Rolandnak a köszöntője, és a Zrínyi Miklós Gimnázium diákjainak szavalatai után Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója mondott ünnepi beszédet. Kiemelte: 1956. október 23-án a magyar nép példát adott, amikor a szovjet világhatalommal szemben ki merte nyilvánítani függetlenségét. A nemzeti ünnep kapcsán ezért többnyire a forradalmi eseményekről és a demokratizálási kísérletről esik szó. A megtorlás időszakáról ritkábban beszélünk.

Emlékezés a forradalom áldozataira

Stárics Roland köszöntötte az emlékezőket

Pedig – ahogy a szónok fogalmazott – nemcsak maga a forradalmi tett, hanem az azt követő megtorlás brutalitása is példa nélküli a magyarság történelmében. November 4-e után az üldözések, kínzások, megfélemlítések évei jöttek. Négyszáz embert végeztek ki, huszonkétezer fő került börtönbe, tizenhatezret internáltak és közel kétszázezerre tehető az emigránsok száma.

Kiss Gábor mondott ünnepi beszédet

Kiss Gábor felelevenítette a zalai, zalaegerszegi eseményeket is, többek között az Ady utcában – a mostani emlékmű közelében – történt október 26-i lövöldözést, melynek során ketten életüket vesztették. De szólt a munkástanácsok kitartó ellenállásáról, akik még decemberben, a szovjet hadsereg novemberi inváziója után is, folytatták a sztrájkot. Míg végül fel nem oszlatták őket. A hatalom arra törekedett, hogy a forradalom emlékét tudatosan megsemmisítse. Ez az oka annak, hogy a például a vidéki eseményekről nagyon kevés dokumentum marad fenn. A megtorlás elől pedig senki nem menekülhetett.

A megemlékezés zárásaként jelenlévők gyertyagyújtással és koszorúzással tisztelegtek az áldozatok előtt.