Felelősség egymásért, hazánkért

– Amikor végignézünk az általunk eddig megtett ezer esztendőt átszelő úton, láthatjuk: március 15-e azon kevés dátumok közé tartozik, amely egyaránt kedves minden magyar ember számára – folytatta beszédét. – Akinek van jövője, az a történelemben is a jövőt keresi. Amikor Széchenyire, Kossuthra, Deákra, Petőfire, Csányra, a márciusi ifjakra és a tizenkét pontra emlékezünk, saját jövőnket keressük, hiszen nemzetünk szabadsága, hazánk függetlensége vezette a magyar történelem minden hősét. Nemzedékről nemzedékre harcoltak érte, mert a legértékesebbnek tartották, amit gyermekeiknek tovább adhatnak. Gondoljunk arra a sok tízezer emberre is, akikre nem emlékezünk név szerint. Azokra, akik elestek, vagy örökre megnyomorodtak a harcokban. Akik szeretteiket vesztették el: kedvesüket, férjüket, apjukat, gyermeküket. Akik nem futhatták be a nekik rendelt pályát. Akik mellőzést szenvedtek el az igazságért. Azokra, akik névtelenek maradtak. És különösen gondoljunk Zala megye és Zalaegerszeg szabadságharcos hőseire, valamint a 47-es honvédeinkre!

A sok áldozat nem volt hiábavaló! – hangsúlyozta Balaicz Zoltán, hozzátéve, hogy a 48-as szabadságharc is arra tanít – mint mindegyik forradalom a magyar történelemben –, hogy a fegyver és az erőszak rövid időre (néha nem is olyan rövid időre) elállhatja a szabadság útját, de soha nem győzhet! Ezért lehetünk most is itt. Ebben segít minket minden évben újra meg újra a megemlékezés március 15-dikére, a szabadságharcra és annak hőseire. Ez ad értelmet az ünnepségeknek, a koszorúzásoknak, a közös elmélkedéseknek, fejtette ki a polgármester.

A mai nap a márciusi ifjakra gondolva egyben a fiatalság ünnepe is. Bátran és hősiesen harcoltak a szabadságért 1956 és 1989 ifjai is. Amit kiharcoltak nekünk, felelősségünk megvédeni. Úgy tudjuk legjobban védelmezni, ha folytatjuk munkájukat. A fiatalokhoz szólva azt hangsúlyozta, hogy a pillanat örömei mellett figyeljenek a maradandóságra is. Arra, ami súlyt és értéket ad az emberi életnek, ami összehoz és összetart: a hit, a hűség, a haza, a nemzet, a család, a barátok, a szabadság és a szeretet.

A márciusi ifjak tudták és nekünk is tudnunk kell, hogy a legszentebb dolgokból csak egy van. Egy életünk van, egy édesanyánk. Egy hazánk, egy nemzetünk, egy becsületünk. Vállalnunk kell hát a felelősséget egymásért, a hazánkért és a nemzetünkért! Mert ez becsületbeli ügy!

 „Nyújtson valóban testvérkezet minden magyar minden magyarnak és az Úr-Isten erőt ad újra, hogy építhessünk együtt egy szabad és igaz új magyar jövendőt!” – zárta beszédét a polgármester Wass Albert gondolataival.

A március 15-i megemlékezés a hagyományokhoz híven ünnepi szentmisével kezdődött a Mária Magdolna Plébániatemplomban. Ezt követően Deák Ferenc szobránál gyűltek össze a megemlékezők, ahol Vigh László országgyűlési képviselő mondott beszédet. Az 1848-49-es szabadságharc Magyarország történetének egyik meghatározó eseménye, amelynek célja a függetlenség kivívása volt. A forradalmat indító március 15-e ezért lett jelképe a mai napig az egész nemzet szabadságvágyának, hangsúlyozta többek között.

A szabadságért és függetlenségért vívott harcból a zalai 47. honvédzászlóalj is kivette részét. A budai vár 170 évvel ezelőtti, 1849-es visszafoglalásakor a zalai honvédek az első sorokban harcoltak, zászlótartójuk, Püspöky Grácián pedig elsőként tűzte ki a magyar nemzeti lobogót a vár falára. Csány László szobránál tartott megemlékezésen a Zalaegerszegért díjjal kitüntetett Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület új ágyúját Stróber László apátplébános szentelte fel. A hagyományőrzők az ágyú elsütésével és díszsortűzzel tisztelegtek az egykori zalai hősök előtt.