Szobrok és lírai gondolatok

A könyv érdekessége, hogy a szobrokról készült képek mindegyike mellett Szabolcs Péter lírai szövegei olvashatók, amik reflektálnak az adott alkotásra, vagy annak hangulatára, keletkezési körülményeire.

Kötet Szabolcs Péter munkásságáról

Az esten Iványi Ildikó, a klub vezetője beszélgetett a képzőművésszel és a fotóssal, aki – mint kiderült – a könyv ötletgazdája is volt egyúttal. Mészáros T. László elárulta: már tizenkilenc évvel ezelőtt megfogalmazódott benne a gondolat, hogy jó volna Szabolcs Péter munkáit egy szép albumba rendezni, de a „kivitelezés” idáig váratott magára. Közben jött az ötlet, hogy a szobrok mellett legyenek írások is, de ne a hagyományos módon, hanem inkább maga az alkotó valljon őszintébb, vagy líraibb formában az egyes művekről. A fotográfus egyébként már hosszú évtizedek óta nagy tisztelője a művésznek, még annak idején, az Egervári Művésztelepen figyelt fel szobraira. Szabolcs Pétert azóta is az ország egyik legkiemelkedőbb szobrászának tartja, mind a mívességet, mind pedig a szobrok rejtett mondanivalóját tekintve. Ezért is örül, hogy végül sikerült megjelentetni ezt a képes- és szöveges albumot.

A kiadványba főleg a kisplasztikák kerültek, de nagyobb alkotásokat is lencsevégre kapott a fotós. Család, szerelem, női test és keresztény ikonográfia egyaránt megjelenik témaként. Bár – ahogy Szabolcs Péter tréfásan megjegyezte – az erotikusabb tartalmú plasztikák kimaradtak a válogatásból, talán ezek egy külön kötetbe kapnak majd helyet.

A Lokálpatrióta Klub rendezvényén a szobrászművész életútjáról is sok minden kiderült. Lengyel gyökerekkel rendelkezik, beteges kisgyermek volt, emiatt többször került tüdőszanatóriumba is. A diósgyőri születésű alkotó fővárosi művészeti iskolákban tanult; a képzőművészeti főiskolán 1967-ben diplomázott. Utána költözött Zalaegerszegre. Itt gimnáziumi tanár lett, de elvégezte közben a „4 kiló” (akkori 407-es szakmunkásképző) betanított hegesztő képzését, megszervezte az Egervári Művésztelepet, sőt Művészeti Tanácsot is létrehozott. Azt hitte – kissé idealisztikusan és naivan –, hogy össze lehet fogni a képzőművészeket egy csapatba, hogy hatékonyabban képviselhessék érdekeiket. Később rájött, hogy ez csak akkor lenne működőképes, ha a tanács afféle „pártként” működne, ám a művészek ilyesféle munkavégzésre nem alkalmasak. 

Szabolcs Péter azt vallja, hogy a művészet mindig az életet szolgálja. Nem állhat sem ideológia, sem mecénás szolgálatában. A rajzot pedig egy ugyanolyan fontos kommunikációs rendszernek tartja, mint a nyelvet, vagy akár a zenét/éneket.

A most megjelent Szobrok és gondolatok kötet a Tourinform Irodában megvásárolható.