Színek zenéje a Móriczban

A kiállítás címére gyorsan magyarázatot kaphattunk a megnyitón. Lengyák István, a Magyar Kultúra Lovagja, úgyis mint a művész „földije”, elmondta, Sipos Anita veleszületett öröksége az a tehetség, mely a képzőművészetben és a zenében egyaránt otthonossá teszi.

- Amikor fest, a színek zenélni kezdenek, amikor énekel, színes képek keletkeznek a képzeletben. Művészetet szerető emberről beszélünk, aki nem azzá lett, hanem annak született, s akit az örökség mellett a szülői példa, a gyerekkori inspiráló környezet, majd a tanulmányok tettek teljessé e téren. Álmodozó a festészete. A tájak úgy jelennek meg, ahogy a valóságban sohasem. Sosem volt, mégis jelen lévő világ, melyet ő szépnek, érdekesnek tart. Munkái a természet szeretetet tükrözik, s mindez a hétköznapi ember lelkiségéhez áll közel. Őket állítja meg a művész lelkéből kivetülő szépség. A képekből áradó szeretet arra utal, figyeljünk jobban egymásra és a természetre. Ez az alkotások leglényegesebb üzenete - fogalmazott Lengyák István.

A kiállítás megnyitón közreműködött Kelemen Gyula énekkel.