GébArt-i művésztelep: Teljesség és Végtelen

Lehota M. János esztéta válogatásából nyílt tárlat

A házigazda Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház csapata gondoskodott arról, hogy az idén is valamilyen ötlet mentén felsorakoztassák az elmúlt évtizedekben itt készült alkotások egy részét. A tematika szót most szándékosan kerüljük el, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben megnyílt kiállítás képeit ugyanis Lehota M. János esztéta válogatta ki.

Lehota M. János

Mint azt a tárlatnyitón elmondta: az 1992-ben létrejött GébArt művésztelep nem egy hagyományos értelemben vett alkotótábor volt. Nem volt ugyanis központi témája, hanem egy heterogén, sokszínű művészeti találkozóhellyé vált. Különböző nemzetiségű és szellemiségű festőművészek, szobrászok, grafikusok, textilművészek, kerámiaművészek találkoztak itt évről évre. Nem egy stílus, és nem egy tematika tartotta össze a művésztelepet. Ez a sokszínűség különös értékké vált, a mostani világunk ugyanis nem jellemezhető egy lineáris téma mentén. Néhány kattintást követően nagyon különböző és végtelenül heterogén témák kerülnek elénk az online térben. A GébArt-i anyag mindezt leképezi.

Lehota M. János minderről részletesen írt néhány évvel ezelőtt, a művésztelep 30. évfordulója alkalmából megjelent kötet előszavában. A mostani kiállításra a Teljesség és a Végtelen szavak (mint filozófiai fogalmak) köré válogatta össze az anyagot (mely jórészt absztrakt alkotásokat sorakoztat fel). Az első részben olyan művek láthatók, melyek expresszívek és az emberi kreativitást, dinamizmust mutatják be. Ha úgy tetszik az adott alkotó dinamikáját és színvilágát látjuk. A Teljesség pedig olyan műveket jelent a térben, melyek valamit konkrétan mondani szeretnének nekünk. Például, hogy induljunk el, és mélyüljünk el önmagunkban.

A szervezők részéről Prokné Tirner Gyöngyi és Skrabut Éva Lehota M. János és Bali Zoltán társaságában

Szólt arról is, hogy a labirintus eredetileg nem útvesztőt jelentett, hanem az élet leírására szolgált, amiben vannak kanyarok, leágazók és végül átvezet a túlvilágra. Az egyén az út során mindig mélyebb szintre jut, megismerve önmagát, végül egy ponton túl képes lesz az újjászületésre. A labirintus mai fogalma azonban inkább a modern élet leírása (és a francia kertek allegóriája): útvesztő, zsákutcákkal, ahol eltévedünk, kétségbe esünk és elveszünk benne. Az esztéta szerint a mostani válogatás talán arra is jó, hogy a labirintus eredeti jelentését idézze fel bennünk.

A rendezvényen jelen volt Bali Zoltán alpolgármester, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek e nagy múltú művésztelep munkájában; legyenek akár szervezők, akár alkotók. Mint fogalmazott, a város nyitott a folytatásra. A napokban pedig egy népes testvérvárosi delegáció tekinti majd meg a nemzetközi képzőművészeti kiállítást. 

A tárlat képei között zalaegerszegi művészeket is találunk, többek között Nemes László, Frimmel Gyula, Tóth Norbert, Budaházi Tibor, Bóbics Diána egy-egy alkotása került a válogatásba. A kiállítás október 5-ig látogatható.